amikor mocorogni kezd csíraként
bújni, fesleni, kitörni mint a virág
és mikor a magzatvíz kirobban burkából
már nem tehetek róla
amikor mocorogni kezd ez a
megfoghatatlan valami nyelved alatt
a szíved alatt áttörve a kemény falat
irgalmazzon Uram
ó, az az izgalom
mikor megszületik pátoszi fényben
fellép a pompás trónra
mennybéli mindig az óra
s te híres Leonardo a Vinciektől
tudatos utazásod az égiektől
hagyd másokra
nekem a vers csodát üzen
örömöt, magasztos nem-derest
rügyfakadást, csírázó magvakat
vacogó télben is testmeleget
megváltást, hitt feltámadást
s halld üzenetem:
emeljétek tekinteteket az Úrhoz
nyissátok ki szívetek
költeményre, csókra, ihletre
készüljetek, hogy az igaz
szeretetben elégjenek
a véres-hazug, vonagló
feszületek
s csak bátran verselgessetek
