A Nyár egy évszak,
A Napnyugták ellenségesen figyelik egymást.
Gyümölcseit édesítve ehetjük.
E délutánban is a Nap
Olyan, mint gyümölcsnek magva, formás ...
Sárgabarckként szeretjük.
Később,
Tengerinek színében
Megőrződik sárga mosolya.
Szedik, szedik durva kezek ...
Földműves emberek aranya.
A Napnyugták ellenségesen figyelik egymást.
Anyám kiáltja: Fiam vacsora !
Kenyerünk fekete,
S a Hold az éjben ...
Földbirtokos gazda.
reitinger jolan - november 12 2009 17:33:57
Különleges hangvételű a versed, régi kort idéz, de akár a mi mindennapjaink is lehetnének.
Szeretettel Joli
winston - november 12 2009 18:29:58
mint három különálló kép...tetszett
Sancho - november 13 2009 08:21:47
Szia iytop!
Nem egy rendhagyó formátumú vers, ennek ellenére, nagyon megfogott gondolatmeneted tisztasága, egyszerű, sallangmentes.
A versed címe által értékelésem alant.
Grt. Sancho
genezisz - november 14 2009 11:13:24
A nap végén a gazda leporolta a kalapot,húzott egy vödörrel az ágaskút vizéből s jót ivott így vacsora előt,s sodort egy dohányt
kergetve az odasereglő szunyognépet.
Versed képei zseniálisak!
