Köd szállt a világra, sűrű és nehéz fátyol,
Hideg simogatása egész csontig hatol.
Fekete tulipán porozza be a nyirkot,
Elborítja vele az egész világot.
Ember ölt… embert, világot.
Por és hamu, ennyit ért gyarló élete.
Se pokol se mennyország,
Csak végtelen földi bolyongás.
Eszme ölt… eszmét, lelket,
A mindenért harcoló milliók,
Most beérik a semmivel is.
Örülhetnek, hisz nincs már eszmei érték,
Csak üres semmi szavak.
Nem röpülnek madarak,
Vége lett annak, ami még el se kezdődött.
heaven - november 15 2009 18:58:17
Kemények a gondolataid, de ha mélyen belemegyünk.. Talán tudsz valamit, amit mások nem.. Csöppet sem lepődnék meg rajta...
