|
 Vendég: 83
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Halkan fújdogál még a szél,
A táj ismét csendben mesél,
Fák levelei suttognak az éjben,
Testek százai forognak már kéjben.
Valahol messze tüzecske ég,
Tengerparton cigánycsalád zenél,
Halk dobolás nyeli el a csendet,
Lassan tüzek gyúlnak egy szép szemben.
Er?södik a dob, majd belép a heged?,
Halkan, nyugodtan, hangja még nagyon keser?,
De van benne valami rejtett, valami nyugtalanító,
Valami várpezsdít? és mégis valami andalító.
Léptek kerülnek a homokba, szoknyát fúj a szél,
Majd hirtelen és vadul a heged? életre kél.
Feler?södik a szél, megvadul a dob,
A szoknya lendületesen körbeforog.
Kitárt karokkal a lány életre kél,
Hajdan törött teste, már sohasem fél,
Elméjét elnyeli a vad muzsikaszó,
Minden mozdulata most már vigasztaló.
Égbe csap a t?z, a lány, mint Ördög forog,
Kitárt karokkal, szeme már t?zben forog,
Sárgán világít, mindenkit elb?völ,
Pillantásától te is már elt?n?dsz.
Szája mosolyra görbül, haja a szélben lobog,
Lelkében agresszió és az ?rület tombol,
Mintha Ördög szállta volna meg, teste vágyban pörög,
Tánca bánatától és szomorúságától örök. |
|
|
- szeptember 09 2007 07:59:32
Szép volt ez a kép, amit felvázoltál vagy megálmodtál. A tengerpart, a tánc s a t?z. Valahogy látta az ember szemei el?tt ezt a pörgést. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
