|
 Vendég: 95
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Kavicsok..
Köveket hordtam nagy halomba,
csiszolta őket az idő...
Kavicsoknak hittem ifjúkoromba',
pedig volt köztük fényes drágakő.
Sárral tapasztottam egyre csak egyre,
s gyűltek a kövek egy életen át,
lassan büszke lettem az épülő hegyre,
néztem a rubinttól csillogó csodát.
Zafírok, smaragdok szitálták fényem,
fürdőztek benne asszonyok lányok,
jáspisok ragyogtak sárgás fehéren,
és csak gyűltek, gyűltek a ritkaságok.
Aztán eljött a vég kék selyemfellegen,
megszűnt a világ. - úgy imádtam őt!
Ha átöleltem égtem, beleremegtem,
lába elé szórtam minden drágakőt.
Kérte a legszebbet, de porrá hullt a láva...
A szomorú esőben kiderült a titok.
Rácsaptam hát szívem vályogfalára,
- csak úgy hullottak a színes kavicsok.
|
|
|
- november 15 2009 10:47:01
Vályogban a kavics elsüllyed, ha nedves
szilárdabb falad lesz, nem csillog a belbecs.
Fény csak akkor éri, hogyha lerombolod
Szürke vályoglétbe mész hoz friss illatot.
Vakító fehérség még a holdfényben is
Kell neked csillogás, mondd, az mire tanít?
A kő a szilárdság. Vályog tartsa egyben!
Elég, ha Te tudod, mi csillog szívedben. |
- november 15 2009 10:49:45
Minden nap valami elmúlik, de minden nap jön egy új csoda -
hinnünk kell Benne!
Szép elmélkedő vers. |
- november 15 2009 13:49:31
Mindannyian megszedjük a magunk kavicsait.
Lehet neked is gyűjtüget valaki egy drágakövet, csak vedd észre, nehogy porrá legyen.
Nagyon tetszik a versed, mély érzelmeid tártad elénk.
Szeretettel Joli |
- november 15 2009 14:25:45
Köszönöm mindenkinek. |
- november 15 2009 16:40:30
nagyon tetszett... |
- november 15 2009 17:36:08
Elszomorítottál
Megdőlni látszik minden amit idáig építettél.
Így vagy úgy.
--Sorsunk ingoványra épül..--
Ismerek egy jó kavicstelepet. -Egyszer megmutatom
uff.
g |
- november 15 2009 19:36:29
Szia sziszifusz!
Szavam alig akad, annyira belemerültem többször is.
Megrendített az utolsó mondat, fájt.
Jó, hogy ily formába öntötted, hisz volt benne jó is. Adtál s, kaptál is.
De jön egy szebb érzés, majd kárpótol mindenért.
Grt. Sancho |
- november 15 2009 21:00:40
Hát, ez egy nagyon király vers, én is felülmúlhatatlanul jónak találom |
- november 15 2009 23:09:05
Köszönöm nektek is.
Az élet majd megválaszolja a nyitott kérdéseket.
|
- november 16 2009 10:14:27
Nagyon tetszik, a kő, mint szimbólum miatt.
Maryam |
- november 16 2009 13:53:38
Kedves Sziszifusz!
Nagyon szép a versed, ami szimbólikus értelmű!
Hiába szedjük össze a csillogó, színes kavicsokat, és drágaköveket, egyszer ráébredünk (előbb vagy utób , hogy melyik az igazi érték számunkra. Lehet, hogy a legsilányabbnak tűnő kis kavics az. Az eső lemossa a mázat, és akkor látszik az igazi valóság!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- november 16 2009 17:34:02
Ajjaj, látom, és érzem, - nálad is vannak "vésett kövek"...
|
- november 16 2009 20:59:11
Kedves Szisz!
Lelkileg nagyon mélyen lehetsz, teljesen átérzem én is. Mennyi drágakövet sorakoztattál föl..
Nem irigyellek egyébként. Sokan nem értik meg azt, hogy van aki nem tud létezni szeretet nélkül.. |
- november 16 2009 21:52:25
Köszönöm figyelmeteket, Törődéseteket.
Igazán jól esik. |
- november 21 2009 16:18:52
Kedves Szisz!
Epilogusként visszatekintő írásod jól szemlélteti az álmodozások és a "rideg" valóra ébredés korszakait.
Hatalmas antagonizmust sikerült nyakon csípned: a világ legnemesebb drágakövei és a vályogfal vakolatát képező, értéktelen kavicsok között. Megjegyzem, a vályogfalra még az ilyen vakolat is luxus. Sár való arra törekkel.
Nem gondolod, hogy te magad vagy a hibás? Sárral tapasztottál drágakövekből hegyet. Nem csoda, hogy rád dőlt. Nem a hölgyek okozzák végzetünket, hanem önmagunk.
A forma: jó lenne eldönteni, kötött vagy szabad formájú verset írsz-e. A rímek egy kicsit erőltetettek (no, nem mindenütt!!).
Üdv.:
Papon |
- november 22 2009 18:06:30
Kedves Papon!
Ritkán jövök ennyire vissza, de most jó, hogy ezt tettem mert értékes kritikát kaptam tőled.
Jelezhetted volna, mert majdnem elkerülte a figyelmem.
Amikor verset írok általában kinyílok és olyan részletekbe engedek bepillantást amit legtöbben szemlesűtve titkolnak. Mindazon által sokszor írok egyes szám első személyben általános emberi problémákról. mert a saját szemen keresztül valahogy jobban megy.
A vers tulajdonképpen arról szólna, hogy amikor elkezdjük az életünket sokmindenbe belevágunk és szorgalommal kitartással egyre tökéletesítjük a tudásunkat. (az élet minden területén)
Kezdjük azt hinni, nélkülözhetetlenek vagyunk, sok embernek, közösségnek kellünk. Kellünk családunknak, ha van, - gyermekeinknek.
Aztán eljön egy olyan időszak (nem mindenkinél) amikor rájön, semmit sem ér az egész. Ezt akár egy tudós is érezheti mégha sikeres kutatómunkát is végzett egy életen át.
A Nők szerepe a versben: A férfi általában örül a ha nők dícsérik.
Ha dícsérik külsejét, belsejét, jó szívét , sok mindenhez értését .
Aztán jön egy vak szerelem, minden energiádat beleteszed, és nem tudod elérni a várt eredményt. Csődöt mondsz.
Van ilyen.
Ami a magánéletemet illeti, az egyáltalán nem tartozik ide, mert nem mondhatsz véleményt ismeretlenül. Hogy én mennyire vagyok hibás annak a vershez nem sok köze van.
Ha mindenki tökéletes lenne nem írnánk verseket, nem lennének őrült főhősök, csak robotok akik mindig helyesen döntenek.
A végzetünket valószínüleg sokminden okozhatja. Persze magunk is. Szerintem az élet szövevényesebb annál, mint hogy aranymondásokkal bekeretezve következtetéseket vonjunk le.
Persze én is sokszor ezt csinálom Mert még nem vagyok ideológiailag eléggé képzett.
Aztán bocsánatot kérek, vagy nem. önmgamtól, másoktól.
Ne gondold versek alapján, hogy egy roncs vagyok akire rádőlt a ház! Szerencsére szó sincs ilyesmiről.
A képzelet viszont visz, visz mindenfelé...
Egy nyomorék is írhat hegymászásról. egy gyilkos is írhat becsületről. akár jó verset is...
Nagy költőink példák rá, hogy magánéletük iszonyú nehézségei ellenére csodákat hoztak létre.
Szerencsére nekünk ez csak hobbi, egy szent hobbi, és ez jó dolog.
Miért kéne eldönteni a formát?
Van, hogy számolom a szótagokat, még a sorok elejére is nagybetűket teszek, mint hajdanán volt szokás.
Ritkán lélekverseket is írok, de szinte mindenféleképpen próbálkozom. Mert ez játék is a javából....nekem.
Variálom a rímképleteket, keverem -kavarom, igyekszem örömet okozni barátaimnak, csak úgy mint többen közülünk.
Mind ettől függetlenül sok igazság van soraidban.
A rímjeim azok nekem különösen féltett kincseim.
Nagyon ritkán fordul elő most már, hogy olcsó rímekkel traktáljam az olvasókat. Ragrímeket szinte sosem használok.
Ha igen akkor ott az előző két-három magánhangzó is egybesimul. Általában a rímeltetett szót és előtagjának ritmusát is figyelembe veszem.
Nem tudom melyik rímet tartod erőltetettnek, de az biztos, hogy verseimnek ha egyáltalán van valami kis értéke, az talán elsősorban a ritmusos rímeltetés.
Ezt több nálam képzettebb költőtársam mondta már ki.
A rímekhez fül kell, és rengeteg gyakorlás. Amire sajnos nincs idő...
Mégegyszer köszönöm a kritikát egyáltalán nem volt bántó!
Ezért is írtam ilyen hosszú választ!
Szisz |
- november 23 2009 11:34:45
Elugrott ez a rohadt hozzászólás..
[b]Valóbam megoldott alkotás, formailag is, tartalmilag is![/b]
Ki gondolja? - kivéve a "széplelkeket", akiknek csak közlési kényszerük van! - hogy - GYÓNÁS? - a költészet. A vers elkészül,. leválik a szerzőről (köldökzsinór elvágva!)
Az élet már csak olyan, hogy az, akinek lelke van, felruházza a partnert, a világot ezzel a feltételezéssel, t.i. hogy NEKIK IS LENNE LELKÜK!
Ami vályogot illeti - mint melléktémát a "kritikában" - a legkorszerűbb építőanyag, hőszigetelő tulajdonságai stb jobbak, mint a ma használatos, utólag szigetelendő anyagoknak! Vicc, hogy az emberek mennyire félreértik, amit beléjük sulykolnak, azt készpénznek veszik. A vályog mindössze a víznek nem áll ellent, mert vízre megduzzad és száradáskor összeesik - morzsolódik. Kiszáritott, préselt állapotban kerül beéépítésre!
Mint szimbólum a földet, a sarat jelképezi... ha nem építőipari tanulmányt ír valaki!
A tartalmat soha át nem írnám a szerző helyett és nem kritizálnám, még a hangulatát sem!
A vers annyival több, mint a közlés, amennyire a művészetek adta többlet általában ... azt fejezi ki, ami egyébként közölhetetlen!
[b]MÉLTÁN KERÜLT KIEMELÉSRE !
Olyakor nehéz ilyen szintű ALKOTÁST TALÁLNIUK a szerkesztőknek![/b] |
- november 23 2009 11:36:52
két zavaró gépelési hiba:
[i]valóban[/i]
olyakor helyett[i] OLYKOR[/i] |
- november 23 2009 15:27:16
Kedves Hobbitársam, Szisz.!
A rímeidről: az első keresztrím-pár első fele tagadhatatlanul ragrím, a második kis jóindulattal csonka asszonánc; a többiek tisztább asszonáncok. Nics tehát ebben a versedben egyetlen tiszta rímpár sem (ha a szigorú pápaszem van az orromon). Erőltetett rímpár: ..láva, ..falára.
Ennyit a formáról. U.i. a szótagolást, ritmust nem is vizsgáltam, mert ott talán nincs is semmi szabályosságra való törekvés. Legalább is a bot-fülem nem hallott bele ilyesmit.
Tartalom: a mondani valóra tett megjegyzéseim abszolút szubjektívek. Teljesen egyéni, nekem mi "jön át". Egy dolog biztos. A vers egy hangulatodat, impressziódat mindenképpen jellemzi. Egy impresszió, - még ha oly igen őszinte is a közzé tétele, - nem jellemezheti a szerző mindenkori önmagát, életét.
Bizony az már csak úgy van, ahogy "tanult barátom", rapista jegyezte meg,- igaz más szavakkal, - "műveink" születésük után azonnal elidegenednek tőlünk, önálló életre kelnek. Úgy járunk vele, mint a nagy klasszikus (Arany János), amikor valaki elmagyarázta neki, mit is akart a versében leírni, akkor Arany így válaszolt: "Akarta a fene." Mellesleg őszinteség nélkül nincs érteleme semmilyen művészetnek.
Hát ennyit a kommentekről, meg a kritikákról.
Üdv.:
Papon |
- november 23 2009 16:58:12
Kedves Papon! Miről vitatkozunk?
A vikipédiából másoltam.
Ennél nem szeretnék okosabb lenni!
Kérlek írd meg szerinted milyen a tiszta rím.
Mondj rá példát.
Mert a lexikonok szerint ez a tiszta rím:
Tiszta rím [szerkesztés]
A tiszta rím hívó- és válaszrímének minden hangzója teljesen azonos. A Vörösmarty előtti költészetre jellemző. Egyik fajtája az önrím, melyben egész szavak azonosságáról van szó:
Nagy szép dárda Szondinak kezébe vala,
Sebösölve térdön állván ő vív vala,
Romlott toron alatt általlőtték vala,
Az fejét az hegyről alávetötték vala.
Másik, gyakrabban előforduló válfaja a rag-, ill. képzőrím, ahol a toldalékok egyeznek meg:
Summáját írom Egör várának,
Megszállásának, viadaljának,
Szégyönvallását császár hadának,
Nagy vigaságát Ferdinánd királnak.
Szerintem ne okoskodjunk, hanem írjunk, írjunk.
Üdv: szisz |
- november 23 2009 23:09:31
Így van, nem kommetálni - olvasni kell!
Ha valaki igényli, úgyis [b]átadja "kedvesét" - a "vesézőknek"![/b]  |
- június 12 2011 19:42:04
Lehet itt bármiről vitatkozni, ez a vers úgy tökéletes ahogy van. Sajnálom, hogy csak most olvashatom. Kedves Barátom Szisz! Ha valaki szól nekem egy hete, hogy létezik ez a vers, akkor... De a többit már tudod! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
