|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
JÁKOB
Akkora mocsok vesz körül,
s olyan széles az árok,
Jákob ölében isten ül,
s én lajtorjámra várok.
Nincs fogódzom se, meg minek
lépdelnék fokról-fokra,
ha az utolsó léceket
még mindig Jákob fogja.
De állandóan visszadől,
hiába döntöm égnek,
segítsetek, hogy néha föl,
és ne csak visszanézzek.
Kihűl a tollam, döng a szív,
holt tücskök hegedülnek,
egy karcos akkord visszahív,
hogy főt hajtsak a bűnnek.
Akár is, máris, holnap is,
elérem az erődöt,
még akkor is, ha csak hamis
húrokon bíbelődök.
Cafatra vár a héja nép,
s alul támaszt a boglya,
alád búvok, te messzi ég
felhőiden laffogva.
No persze, nem szánom magam,
hát senki se ne szánjon,
és nem kérem, hogy ami van,
a végső fokra hágjon.
S e teng-leng bús fölismerés
mégiscsak megröhögtet,
a létra nagy, a fok kevés
- csak Jákob vélte többnek. |
|
|
- november 16 2009 12:35:24
Kedves Pályázó!
Nem rossz ez a vers, sőt nagyon jó, ezért én sem szánlak.
Örülök, hogy "nevetni" támadt kedved, néha az ember bajában is nevet, mintsem sír. Még a humor sem hiányzik a versből.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. október 09. csütörtök,
Dénes napja van.
Holnap Gedeon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
