Kicsi szajkó, nem akartalak ketrecbe zárni,
Bocsáss meg, hisz sosem akartalak bántani.
Szabad vagy, már nem köt össze minket lánc vagy kötél,
Változik minden, ahogy változik tavasz s tél.
Szeretlek, és ezt nem öli ki belőlem idő,
De már tudom, nem vár ránk közös, biztos jövő.
Én maradok, te távozol, s többé nem várok rád,
De ha félsz, keress csak bátran, meghallom imád.
Két dolgot, kérlek, fogadj még el, és elrepülhetsz,
Fogadd el tőlem, aztán tényleg szabad lehetsz:
Egy pár erősebb szárnyat, hogy evezz egy új égbe,
S egy új szívet, melyben már nem dobogok benne.
