Az érintés, egy borostyán a csendben,
A réten kaszás gondolataiban feledve.
Szárnyak simogatása,
Szerelmek szimfóniája,
Vágyak és álmok között ...
Egy csókba vetve.
A láthatáron hol Ég és Föld találkozik,
Versem hallgatag, felejtem rímeit.
S bár virágot szórok ajkamról, kiáltok,
Számat véresre szakítják tövisei.
De azért minden harmatos reggelen,
Megyek előre, az érintést keresem és szeretni.
Felettem az égbolt, tele angyalokkal,
Az est éjén csókot szórnak ajkaikkal,
Füzérbe fonják az emlékét,
Az érintés hosszú csend ízét.
A szomjas kora reggeleken, érintelek,
Látom a borostyánt, nyugodtan lépkedek.
