Zord idő van, köd és hideg
A szíved talán még nem túl rideg.
Emlékszel még a csodaszép szép nyárra,
A szikrázó gyönyörű napsugárra?
Emlékszel talán még a nevetésre,
A vidám huncut viccelődésre.
Nem feledted remélem mit neked mondtam,
Hogy bánok mindent mit elrontottam.
Most lapozgatom emlékeim csendben,
Sorba rakom a szépeket időrendben,
Visszavágyom mindegyiket sóvárogva,
Nagyokat nyelek közben sóhajtozva.
Szép napsütés meleg szellőhátán,
Fodrozó víz a medence partján,
Édes mosoly e kedves lány arcán,
Boldogság volt szívem bús tanyáján
Hogyan lehet az ember sírva is boldog?
Hogyan tud nevetve sírni, ha boldog?
Hogyan tud sírva szeretni, ha boldog?
Hogyan lehet végül szenvedve is boldog?
Nincs válasz egyik kérdésemre sem.
Nincs gyógyír a szívem fájdalmára sem.
Nem is kérek választ egyikre sem.
Csak ne haragudj rám soha sem.
