|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Egy apró mozdulat
Későre járt már,s én a városban sétálgattam egyedül,magányosan a gondolataimmal,melyek hol fájtak,hol reményt keltettek bennem.Próbáltam optimistán látni a dolgokat,bármennyire is éreztem a gombócot a torkomban és a nyomást a mellkasomban.Ki akartam szellőztetni a fejem,átgondolni mindent,de a nekem célzott kegyetlen szavak egyre csak eltompították elmémet.
Kerestem egy padot a közeli parkban s leültem.Azt hittem itt jó lesz,itt nyugalmat találok,de körülöttem borzalmas nagyságban szemétkupacok hevertek.A bűz szétáradt a levegőben és jópár légy is körüldongta a rothadt húst és ki tudja még mit.Ez nem volt elég,mert épp akkor zakatolt el az úton egy kamion,sűrű és iszonytató füstöt árasztva magából.Mennyire megváltozott ez a világ!
Előkerestem egy zsebkendőt,hogy kifújjam az orrom a füsttől,majd továbbindultam egy nyugodtabb környékre.Időközben csak úgy elhajítottam a papírzsebkendőt,pedig eléggé szemetes volt már így is a környék,mégis valahogy az az egy már nem számít.Alig telt el pár perc s valaki megérintette a karom.-Elnézést hölgyem,azt hiszem valamit elvesztett.-mondta mosolyogva egy férfi és a tenyerembe nyomta a zsebit.Zavaromban azt sem tudtam mit mondjak,elhadartam egy köszönömöt és elsiettem.Borzasztóan elszégyelltem magam,elvégre épp engem zavart a környezetszennyezés,mégis megpróbáltam szemetelni.Annyira váratlanul ért ez a gesztus egy teljesen idegentől,hogy elindított bennem valamit.Ő tett valamit a jövőért,még ha az csak egy papírdarab is,hát miért ne léphetnék én is?
Ezek az új ötletek lefoglaltak és eltérítették gondolataim előző bánatomról,célokat kezdtem kitűzni magam elé.
Másnap elhatároztam,hogy bemegyek ahhoz a környezetvédő szervezethez-amelyet ismertem és valószínüleg az egyetlen volt a városban-,hogy munkát kérjek.Akár önkétesként is.Beléptem az apró épületbe,a recepciós eligazított majd néhány papírt kellett kitöltenem és átadtak egy pólót,rajta a jelvényükkel.Azt mondták holnaptól kezdhetek,hulladékot fogunk gyűjteni egy közeli erdőben.Feldobott az ötlet,hogy teszek valamit.
Amikor kiléptem az épületből,egy magas,sötét hajú férfi belémütközött és a kezében lévő papírkupac szétszóródott a folyóson.Nem néztem a szemébe,csak összeszedtem mindet,a kezébe nyomtam és leléptem.
A szemétgyűjtő túrát korán reggel kezdtük,különböző csapatokra osztottak minket.Elindultunk a zsákokkal és nekiláttunk a dolognak.
-Magát ismerem valahonnan.-szólt hozzám egy pasas,és valóban láttam már valahol.
-Maga is nekem.Találkoztunk már?-Igen.azt hiszem maga az a nő a parkból,akinek visszadtam minap a zsebkendőjét,meg aki nekemjött tegnap az ajtóban.-majd felnevetett.Éreztem ahogy ég az arcom,fülig voltam pirulva.-De látom jó útra tért.
-Igen akkor ráébredtem,hogy hibáztam.-ezzel pedig le is volt zárva a téma.Mivel egy csoportban voltunk,közösen szedtük a szemetet,mikor pedig végeztünk a tisztással,leültünk egy farönkre és beszélgettük:eddigi életünről,tanulmányainkról,álmainkról.Úgy mint a régi barátok.Megvigasztalt nemrégi szakításom miatt,mesélt a válásáról.A hirtelen bizalom,és szóáradat közben ránkesteledett.Vissza kellett mennünk az autókhoz.Rájöttem,némi toleranciával a lelket is ki lehet takarítani,nem csak a természetet.
Megérkezvén,mindenki furcsa pillantást vetett ránk:voltak gonoszak,kajának és rajtunk szórakozó tekintetek.Nem értettem mi ez a viselkedés,egész addig,míg ő a fülembe nem súgott valamit:-Attól tartok a zsákokat ott felejtettük a tisztáson.Megdöbbentem,de látván,hogy ő is mosolyog,elkapott a nevetés.
Ennek a pár napnak köszönhetően ismertem meg a férjem,aki ráébresztett arra,hogy a Földért nem csak környezetvédelemmel lehet harcolni,néha elég egy kedves szó vagy egy mozdulat,amely ráébreszt igazi céljaidra és kihúz a bánatból.
Később már sem szemetet,sem szemeteszsákot nem hagytam el,és megpróbáltam valamennyire tudatosan védeni a világomat,biztosítani a szépségeket a gyerekeimnek is.Máskor csak egyszerűen segítőkész voltam,megejtettem néha
egy-egy mosolyt az idegeneknek,megvígasztaltam a szomorúakat.És tudtam ezzel is cselekedtem valamit a világért.
Ezek után már én is bátran megállítottam akárkit az utcán,mosolyogva átadtam neki az általa eldobott hulladékot,és jólesett látni amikor elszégyellte magát…
|
|
|
- november 19 2009 12:36:02
Kedves Pályázó!
Egy olyan dologról írsz, ami nagyon is aktuális a mai időkben. Nagyon sok embert meg lehetne állítani, és mondani neki, hogy: "elvesztett valamit". Engem is nagyon tud zavarni a környzezetszennyezés, és maga az a tény, hogy még ott sem dobják bele a szemetet a szeméttartályba, ahol van. Ahol meg nincs, ott egyáltalán nem kellene semmit sem eldobni, hanem megvárni, amíg a legközelebbi szeméttartályhoz odaérünk.
Szerintem, ha több ilyen önkéntes környezetvédő ember lenne, akkor hamar felszámolhatnánk a környezetszennyezést, de mindenki mellé akkor sem lehetne egy másikat állítani, hogy figyelmeztesse arra, hogy mit nem szabad!
Örülök, hogy ilyenről írtál, és hogy küldetéseddé vált a környezetünk megmentése.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. október 09. csütörtök,
Dénes napja van.
Holnap Gedeon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
