|
 Vendég: 101
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Édesanyámnak
Bárhol is van most
Habár tudom, hogy mellettem voltál
Mégis egyedül jöttem e világra
E világba életet Te adtál
Szívemben örökké lobog a hála
Kisérted lépteim, vigyáztál rám
Tápláltad a testem, és a lelkem
Megfeddtél sokszor, és simogattál
Sokáig hagytál gyermeknek lennem
Felnőttem, mint más, és erős lettem
Indulatom sebet ejtett rajtad
Már tudom, erőm volt a gyengeségem
Csendben simítanám őszülő hajad
Elmentél tőlem! Már nem tehetem!
Hiába mondom, mindent sajnálok!
Ahová mentél, én nem mehetek
Nem győzhetem le azt a világot
Velem voltál, amikor én jöttem,
És Te a karjaimból távoztál
Szemembe tolul az összes könnyem
Bár tudom, hogy jó helyre jutottál
Egyedül jövünk ebbe a világba
Legyenek bármilyen sokan mellettünk
S egyedül megyünk a másik világba
Ha ezrek kísérnek is, magunk megyünk |
|
|
- november 18 2009 13:44:46
Gyönyörű vers. Szíven ütött, mint anyát és mint gyermeket is. Nagyon igaz és szépen versbe szedett gondolatok(nem jó kifejezés ezt nem szedted versbe, ezek a rímek a szívedből jöttek, ugye?)
Szeretettel köszöntelek: Mária |
- november 18 2009 14:37:18
Szia!
Vers amit elénk tettél,nagyon szépen idézi meg az édesanyádat,
az együttlét örömét,a távozás fájdalmát.
Szeresd az emlékét is! -Egyszer mindenkivel találkozunk Te is,
én is.
g |
- november 18 2009 16:49:58
Egyedül jövünk és megyünk, ebben senki nem segít.
Gratulálok versedhez.
Szeretettel Joli |
- november 18 2009 19:41:05
magyon szép sorok.. |
- november 18 2009 21:18:36
Jó hogy újra írsz!
Sok szép gondolatot kívánok! |
- november 18 2009 22:25:31
Kedves Mária!
Valóban nem kellett gondolkozzak ezen a versen, csak le kellett írnom. Május óta most mertem megpróbálkozni vele, és végig a könnyeimmel küszködtem.
Genezisz!
Az emlékezéssel nem lesz gond.
Tudom, hogy találkozunk még vele...
Joli!
Köszönöm!
mse!
Köszönöm Neked is!
ojnem!
Majd másfél évig nem írtam.
Sok minden felszaporodott.
Talán majd Nektek is tetszeni fog... |
- november 24 2009 17:26:41
Nem egyedül jövünk - de tennünk kell róla - szubjektíve a csecsemó -EMLÉKSZEL? - úgy éli meg!
De ritkán távozunk egyedül - a csomagunk nehéz, amit viszünk!
És van, amit ledobnánk és nem lehet, van a markolnánk, de elenged! |
- november 24 2009 20:25:20
Kedves rapista!
Most vitatkozom veled.
Édesanyám a karjaim között halt meg, és hidd el, olyan egyedül indult az útra, hogy annál jobban már nem lehet egyedül lenni.
Sok mindent megértettem abban a pár percben, amíg eltávozott
Nagyon nehéz erről beszélnem, mert nem olyan rég történt, de hidd el, hogy igazam van!
Előbb-utóbb, de őszintén kívánom Neked, hogy minél később legyen, Te is igazat fogsz adni nekem
Nagyra tartom az értékeléseidet, és elfogadom a kritikát Tőled, de most nincs igazad...
Sajnos.
Szeretettel: Csaba
Vadvirág, köszönöm, hogy olvastad. |
- november 25 2009 13:06:14
Nem kritika!
Félreértesz!
A szülés az anya és a magzat együttműködése, JÓ ESETBEN!
A császármetszés, a vákuum stb - tehát a szülési komplikáció esetét tegyük félre!
Amikor ELMEGY valaki -- nemcsak a család támogatására és Polcz Alain gondolatira vagy a saját élményeimre hivatkozom! -
két értelemben nincs egyedül4
(most tedd félre a mofiumot!!! -amit beadnak neki!)
érzi, mert a hallás szűnik meg utolsó funkcióként, hogy ott vagy!
DE ÉN A SAJÁT TERHÉRŐL BESZÉLEK.. ami a TE előzőekben felvetett gondolataidat ERŐSÍTI!!!
lehet, hogy nem fejeztem ki eléggé világosan? bb
üdv
István (rapista) |
- december 07 2009 18:44:37
Nem tudom mit írjak! Meghatóan szép vers! GRAT! |
- december 08 2009 11:01:26
Belegondolnom is rossz , hogy egyszer nekem is át kell majd élnem ezt , de remélem én is ott lehetek majd anyuval és el tudok tőle búcsúzni. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
