Elkívánkoztam messze földre, vidékekre,
Messze, messze, hűs, kellemes kis ligetekbe.
Balra át! Jobbra át! Szelekkel együtt indul
a kis szekér, akis szekér,
s a világ utol sohase ér!
Üres volt a távol, üres a múlt magam én
a porfelleges, szikár út kellős közepén.
Könnyezni tudnék,szememben ezer porszemcse.
Mellettem sehol egy árva barát,
magam éneklem a hattyúk dalát...
Elkívánkoztam a sötét temetőbe.
Én vagyok a temető álmodó őre.
Széttörnöm álmom, vágyamat- nem lehet...
De alattam a kis szekér , a kis szekér,
Rajta koporsóval mit sem ér, mit sem ér.
