Mint egy sudár szép fa,
kit tőből kitéptek,
vagy szeplőtelen szűz,
ki nem vétett vétket.
Kit forgószél tépáz
rideg éjszakákon,
mint magányos bárkát
fogva tart a zátony.
Kialudt tűzhányó,
szebb időket látott.
El fogják feledni,
hogy egy fa is állt ott!
