|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Szívetek nem dobog, testetek elporladt,
De lelketek ott van minden egyes sorban,
Mit remegő kezetek papírra vetett,
Míg könnyek árja áztatta szemetek.
Évtizedek múltak, elrohant az idő,
A sok szerelmes vers, azt sem tudom kiről,
De átérzem szavatok súlyát és mélységét,
Ott lehettem talán kíváncsi szellemként.
Hiszen Tóth Árpád már szinte bátyám,
Szemem becsukva, mintha látnám,
Rongyos ruhájában hogy ül és sóhajt
Míg szobájába beköszönt a körúti hajnal.
Szabó Lőrinc az én kedves barátom,
Örvendhetett volna, ha végre látott,
Költhettem tán nála számtalan ebédet,
Akkor mikor Lóci óriás lett végre.
Ady az én kínzó múzsám, szerelmem,
Bár lettünk volna egy bálban, kettesben,
Mint fekete pár, kit szívesen nem látnak,
S egyesültünk volna égő héja-nászban.
Nem ismertelek titeket, soha, sose, sehol,
De igenis érzem, mik voltatok egykor,
Őrzik lelketek a szép könyvek lapjai,
A mai poéták harsogó szavai.
Itt járok most én is, a kies nyomotokban,
Nem tudom, vajon mit hoz majd a Holnap,
De tudom, erre járt Arany és Petőfi,
Igen, a letűnt, régi idők költői. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 17. szerda,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
