Érzem, lassacskán felébredek,
Izmaim új erő tölti el,
Álomföldről magamhoz térek,
Pillám remegve nyitódik fel,
S szúr, fáj az erős, tűző napfény,
Túl gyorsan a túl sötét után,
De benne lapul az új remény,
Benne a friss gyümölcs az új fán.
Tétován, talán leszakítom,
És óvatosan megízlelem,
Talán (hisz ízlik!) elfogadom,
Talán többé el nem engedem.
Mindig megszületik egy új fa,
Hogy nevelkedjék az új fényben...
...s tovább kell lépni, nem holnap, MA,
Az új élet új reményében.
