Gaz lepte földúton táncol a szél,
Megsárgult levéllel kering?t jár,
Ég alján bíbor, mint szivárgó vér
Lassan haldoklik a megvénült nyár.
Az alkony nem méláz, sietve jön
A vadgalambot a le?zi az égr?l,
De mire ágra ül, már az est köszön,
S az éj is közeleg a keleti szélr?l.
Csillagfény rajzol árnyakat a földre
S javítja a szél, mint szigorú tanár,
Hajlít a fán, s vézna levelét lelökve,
Tovat?nik, várja a végtelen határ.
A hajnal harmatfüzére beleakadt
A nyárfák bólogató hegyes tetejébe,
S a gyöngyök elgurultak s nem maradt
Egy sem, a hajnal ködbe nyúló tenyerébe.
Elaludt a nap, most kel nagy sietve,
S szégyenl?s vörös arccal nézi,
Hogy a nyár halott, s búsan áll fölötte
Az ?sz, s fájdalmában egy fa levelét tépi.
Maryam - szeptember 10 2007 16:37:53
Negatív festéssel nyitottál, ami szokatlan volt t?led. Szép költ?i eszközöket használsz, a megszemélyesítéseid nagyon egyediek.A zárlatban a soráthajlással kiemelted a lényeget.
Szép költ?i eszközöket használsz, a megszemélyesítéseid nagyon egyediek.A zárlatban a soráthajlással kiemelted a lényeget.
