Ám a bagolyszemü Pallasz felkeltette figyelmét,
Hogy már csak pár csöpp olaj ég az üvegnek az alján,
S bölcsebb lenne, ha elhagyná a helyét, hol ezüstöt
Bányászik Lapitaszkosz a nagy csákánnyal a mélyben,
Még mielőtt lámpája kiégne, s az éjszaka érné
Ott, mert éjjel a vad farkas támadhat az ember
Múlandó éltére az alvás közben, avagy más
Állat töltve hasát széttépi az éjszaka folytán,
Azt, aki balgán bennmarad, és elaludni akarna.
Kapva az istennői tanácsot a bölcs Lapitaszkosz,
Gyorsan elindult ő a kijárat iránya felé,
Ám a kövek nagysága miatt lassan haladott ő,
Mert beleütköztek minduntalan ő sarujába,
Így fél óra is eltelt, míg pár métereket tett
Meg benn Attika mély üregében előre haladva,
Nem csoda hát, hogy olaj már nem volt őneki melykor
Bánya feléhez elért fáradtan és kimerülten.
Ez az én kiegészítésem saját kútfőből 
