|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Küldetésem/küldetésünk van
Amit most írok mind igaz és hiteles. Velem történt és az én barátaimmal. Istenbe vetett hitemet próbáld meg tisztelni!
A világért nem sokat tudok tenni, erre tizenhat éves koromban rá kellett jönnöm. A felismerés, hogy kevés vagyok, lesújtóan hatott rám mindaddig amíg rá nem ébredtem a legfontosabbra. Akkor tettem valamit a világért mikor egy vak bácsit elkísértem az állomásra. Mikor az unott pénztárosra rá mosolyogtam. Vagy amikor a vonaton a kalauznak kedvesen köszöntem. Rájöttem, a küldetésem nekem és mindenki másnak is meg van. Tenni valamit a szüleidért, barátaidért és azokért az emberekért akik körül vesznek nap mint nap.
Amit tudnod kell! A küldetés nehézségekből áll. A saját tapasztalatomon keresztül magyarázom el.
Van egy visszatérő álmom. A mellkasomat egy súlyos kő nyomja. A víz teljesen befed. Szabadulásomra csak egy esély van. Az üvegfalának eltörése, ami a vizet körül zárja. A kezemet hiába nyújtogatom a fal messze van, a nehéz súly lefele nyom, levegőm nincs, a víz teljesen megfojt. Kétségbeejtő kapálózásom minden erőmet elveszi. Lehetetlen a megszabadulásom.
Az álom minden este megismétlődik. Minden este küzdök a levegőért, szabadságért, de nem megy.
Augusztusban, Horvátországban kezdődött. A férfimosdóban egy ötven év körüli ember megcsúszott a csempén és a földre esett. Nem kelt fel. Láttam, ahogy újraélesztik és tudtam, hogy hiába. Már nem volt emberi színe.
Az esett megrázott. Tudtam, hogy édesapámat műteni fogják és a halott ember apámat jutatta eszembe. Félelmem beigazolódott. Apukám a műtét utáni reggel meghalt. Az ő tanácsával próbáltam átvészelni ezt az időszakot. „Tudd meglátni a jót a rosszban. Legyél mindig pozitív.” A jó az volt ebben a rosszban, hogy tudom Istennek meg volt az oka arra miért most kellett ennek történnie. Még ha nem is tudom rá most a választ idővel felismerem.
Nem sokkal halála után egy lángostól megfulladt ember újraélesztését láttam, de a küzdelem hiába valónak bizonyult. Pár nappal később a vonaton utazva a szerelvény hirtelen megállt. Egy idős embert ütöttek el. Mikor Pesten voltam akkor egy motoros, autós és villamos balesetet láttam. Nem értettem miért akkor történnek ezek a dolgok mikor én is ott vagyok.
A nehézségek megerősítenek és felkészítenek, hogy ha itt az idő képes legyél tenni valamit a világért.
Barátaimmal Békéscsabáról indultunk haza egy vasárnap délután. Három kocsival voltunk. Mi mentünk leghátul. Kicsit lemaradtunk az előttünk levőktől. A következő pillanat, ami meghatározóvá tett mindent: A második kocsi félre állt és mindenki kiszállt belőle átfutva a másik oldalra. Először értetlenül figyeltünk és kerestük a legelöl menő autót. Mikor mi is félre álltunk akkor ismertük fel a valódi veszélyt. Az első kocsival baj történt. Eleinte nem értettem mi az igazi gond. Csak éreztem, hogy most cselekedni kell. Húgommal együtt indultunk segíteni. Nem tudtam merre menjek csak siettem az úton vissza fele és nyomot kerestem. Az ároknál megálltam. Eközben mások is odaértek sírva. A kocsi fejjel lefele állt a náddal teli árokban. A látvány és az, hogy mind ez a barátainkkal és velünk történik felfoghatatlannak tűnt. Az igazi felismerés fájdalma leírhatatlan. Most is úgy érzem, mintha még mindig az árok szélén állnék. Szerencsésen kimásztak a kocsiból négyen. Úgy látszott minden rendben. De öten voltak. Egy valaki nem tudott menekülni. Az árok szélénél két gondolat futott át az agyamon: „Sírhatok is, de félre tehetem a fájdalmamat, hogy valaki másnak segítsek, akinek nagyobb szüksége van most rá.”
Döntöttünk. Testvéremmel a kocsiba másztunk…
A lány élet-halál között volt. Ma már kezd úgy élni mint a baleset előtt.
Van egy visszatérő álmom. A mellkasomat egy súlyos kő nyomja. A víz teljesen befed. Szabadulásomra csak egy esély van. Az üvegfalának eltörése, ami a vizet körül zárja. A kezemet hiába nyújtogatom a fal messze van, a nehéz súly lefele nyom, levegőm nincs, a víz teljesen megfojt. Kétségbeejtő kapálózásom minden erőmet elveszi. Lehetetlen a megszabadulásom.
Az álom minden este megismétlődik. Minden este küzdök a levegőért, szabadságért, de nem megy. Mind ezt a szenvedést, vergődést át kell élnem estéről, estére, míg ki nem nyitom a szememet és az üvegfalon túl észre nem veszek egy alakot. Mind eddig meg sem halottam dörömbölését, de most a hatalmas üveg tömb reccsenését a víz tompán elnyeli, míg sziklaként ömlik át a töredezett falon nagy erejével elsodorva mellkasomról a követ. Ezután felállok és lélegzem.
Amit tudnod kell! A küldetés nehézségekből áll. A nehézségek megerősítenek és felkészítenek, hogy ha itt az idő képes legyél tenni valami a világért. Istennel vagy ha úgy hiszed akkor nélküle.
|
|
|
- november 26 2009 07:54:12
Kedves Pályázó!
Érdekes, és elgondolkodtató írás!
Üdv.: Torma Zsuzsanna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. október 09. csütörtök,
Dénes napja van.
Holnap Gedeon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
