Napkorong

Így ment addig a percig, ameddig a hős Lapitaszkosz
Meg nem elégelt, és csákánnyal az isteni lénynek
Szíve felé sújtott fürgén, hogy az élete múljék.
Ekkor a tűz ki aludt, s felszállt a nagy isteni szörnyből,
És a kovács Héphaisztosz a lángokból elölépett,
Majdan Körmeiközt Lapitaszkoszhoz szavakat szólt:
„Íme, legyőztél engem a csákánnyal, mi a művem,
Én adtam neked ezt, hogy az ércet e fényes, erős és
Nagy csákánnyal szedjed azért, hogy majd nekem adjad.
Ám te a friss, nemes ércet azoknak eladtad, akik pénzt
Többet ajánlottak nemes ércért, mit te az én nagy
Művemmel szedegettél, bár megmondtad előre,
Hogy mindent, mit e csákánnyal vágsz, nékem adod majd.
Jöttem visszaszerezni, amit neked én odaadtam:
Életedet, s az erős, nagy csákányt.” Erre elámult
Hős Lapitaszkosz, majd ő ámulatára az isten
Ily szavakat szólt: „így van, én lennék az apád”
Erre a hős Lapitaszkossz ismételten elámult.
Majd a kovács, Héphaisztosz néki ilyen szavakat szólt:
„Mert az előbb ügyesen győztél le szivembe bevágva
Csákányod, melyet épp a kezedben tartasz előttem,
Most úgy döntöttem, hogy meghagyom életedet, s nem
Küldelek én le az argoszölő Hermésszel a mélybe.
És mivel oly ravaszul győztél le előbb, hát
Elmondom neked azt, hogy a nagy vagyonod mi emészti.
Én vagyok az, ki naponta a házba betérek az éjjel,
Hogy vagyonod nagy részét elvigyem onnan a házból,
Mert, amit énnekem egyszer igaz szóval megigértél,
Most nagyon úgy tűnik, hogy a vastag köd felemészti.”
Körmeiközt Lapitaszkosz e szóra ilyen szavakat szólt:
„Édesapám, kérlek, ne legyél haragos, hiszen én csak
Óvni akartam a gyermekeket, s feleségemet attól,
Hogy ne legyen pénzünk, s így éhezzünk a halálig.”
Ily szavakat szólt erre az isten, Héphaisztosz, hogy:
„Semmi baj, én fiam, ám most elhagyom ezt a helyet, de
Hogyha akarsz, gyere vélem, hisz te is isteni férfi
Vagy, hiszen én nemzettelek, és a fiam vagy örökre.”
Erre a bölcs Lapitaszkossz őneki válaszul így szólt:
„Mennék én, csak a gyermekeim, tudod, és feleségem
Mind itt vannak a földön, s nem lehet egyszerüen csak
Mind itt hagyni családom, mert hiszen az hiba lenne,
Inkább itt maradok, s nem mennék én fel a hegyre,
Melynek a nagy, fényes neve nem más, minthogy Olümposz.
Ám ha megemlítetted az isteni létemet, akkor
Áruld el nekem azt, hogy az én anyukám kicsoda, s mely
Istennő, aki tőled megszült engem az égben,
Mert én úgy tudtam, hogy apám, meg anyám nem is isten.”
Erre kovácsisten, Héphaisztosz válaszul így szólt:
„Pallasz Athéné, ő az anyád, ki Zeusznak a lánya,
Ővele döntöttünk: nekiadjuk az emberi népnek
Méhe gyümölcsét, hogy ne legyen nagy híre a többi
Tíz nagy olümposzi isten közt, akik ott a magasban
Ülnek, s Pallasz Athénéről naivan hiszik azt, hogy
Ő férfit sosem ismert, és sose lőtt bele Érósz.
Majd ezután bölcs Pallasz Athéné isteni voltod
Eltüntette, s az összes erőd elszállt a magasba.
Ám, ha te elhagynád a családod, s Etna zugába
Eljönnél, a te összes erődet azon minutumban
Vissza erős testedbe tetetném, és örök ifjú
Lennél, ám ha te úgy döntesz, hogy a szép feleséged
Mellett élnél, úgy a nagy isteni fényes erőktől
Tartózkodnod kell, s a halandók élete mellett
Kell majd döntened. Így ez a kettő szép lehetőség
Áll te előtted, dönts hát, mondd, amelyik neked éppen
Jobban tetszik, s azt, amelyik neked éppen előnyös.”
Csákányósz majd nem sok idő múltán imigyen szólt:
„Úgy döntöttem, hogy maradok szerető feleséggel,
S gyermekeimmel, menj te utadra, magad, s ne vigyél el.”
Erre olümposzi nagy Héphaisztosz gyorsan elillant,
Körmeiközt Lapitaszkosz a bányában maradott, majd
Elment ő haza, és a családja körében az összes
Bányai élményt sorra sorolta, s a gyermekek és a
Szép feleség is elámult, s úgy hallgatta a bányászt.