Mint gömbvillám az égb?l, úgy vágódsz be nekem
Tudom, ha nem is mondom, tied a szívem, lelkem
Ha nem figyelek, arcod ragyog felém
Várom a sóhajtást, egy misét megér
Szeretlek, de mindig ugyanazt kéred
Szeretlek, ha akarod el is éred
Szeretlek, bár nem mindig mondom, nagyon
Szeretlek, a szívem csak nálad hagyom
Veled vagyok, örökké féltelek
Nélküled, mond, hogyan is élhetek
A kétség árnya itt kísért velem
De széttörik, ha szorít a kezem
denes - szeptember 11 2007 05:57:30
Milyen szépen megfogalmaztad, hogy a kétség mindig ott leselkedik a kapcsolatban, de ha kölcsönös az érzés akkor er?s marad.
