Sárga, sárga kukorica vitte el fiam,
Ősszel szomorkodtunk utána mindannyian.
Elhívta, jaj, de elhívta az a háború!
Ő volt a családban az egyetlen fiú...
Azzal a szegény leánnyal túl sokat beszélt.
A lány nem érte meg a kukoricaidényt.
Nem hozzá való! Tőlem nem is kért engedélyt!
Kicsi fiam...koporsóban hozták vissza szegényt...
Ments meg minket mindenség varjak károgástól!
Ments meg minket, mindenség: vészt hozó haláltól!
Ember ne ítéljen felettünk, csak te, Isten!
Teremtettél, elpusztíthatsz, de ments meg mindent!
Hallom, hallom mostmár az elmúlás- furulyát.
Érzem, érzem mostmár ama bor szeszes szagát.
Kétségek közt idős anyó kukoricát szed,
Mellette egy szép leányka rémisztgetve megy.
