|
 Vendég: 98
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Fátum
Fénysugárka után rámzuhan az éj:
Tétova béke, vagy
Perzselő szenvedély.
Önnön lágeremben
Tán szabadon járok,
Mint a rozsdás vekker,
Olykor meg-megállok.
Járatnának velem
Vidám medvetáncot,
Bocskorból kinőttem,
Nem bírom a láncot.
Hordom hősiesen
Inamban az ólmot,
Az égre tekintve
Irigylem a sólymot.
Szabad szelek szárnyán
Én is messze szállnék...
Tünde fény csalogat,
De riaszt az árnyék. |
|
|
- november 29 2009 20:03:51
Kedves Hubart!
Nagyon tetszett a versed!Szeretettel:Vali. |
- november 30 2009 11:11:49
Ne riadj el árnyék csak ott van ahol fény is!
Nem létezhetnek egymás nélkül.
Bocs ha nagyon okos akartam lenni. És persze nagyon jó lett a vers.
Üdv: hidalgo  |
- december 09 2009 17:22:43
Persze, tudom, hogy a fény az árnyékkal együtt jár, ugyanúgy az örömérzés mögött is ott a sunyít a sivárság kontrasztként - sajnos!Mindkettőtöknek köszönöm a dícsérő szavakat,
szeretettel hubart |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
