|
 Vendég: 99
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
a nap
erdő szempilláit
hunyta magára:
pilledt sugarak esnek reája
-az út messze visz-
(havas fenyők néznek rám)
mély érzés mi ránk talált
kékben a csúcsok zöldje üt
LÁTLAK:
érezlek mindenütt
ahogy smaragdjuk tűzdelik
-látom lelked nyugtalan tükreit-
szemem a szemed nézi
lelkem a lelked érzi
sokszor fáj a világ
mégis átjutunk:
a hegyen át
megmásztunk már sok hegyet
Szerelmünk:
az égben köttetett
-eldobni már nem lehet-
csak egymás nélkül
távolból le élni az életet |
|
|
- november 30 2009 00:37:09
Gyönyörű szép vallomás.
Gratulálok.
Szeretettel: Csaba |
- november 30 2009 05:57:58
Köszönöm Csaba! |
- november 30 2009 06:59:57
Szinte látni a te lelkedben is újra és újra felvillanó, "szív- és szerelemtájéki" nyugtalan tükröket, a szerelem hitét, mi kedveseddel örökre összeköt. Gyönyörű vers! Sok ilyet még, kedves Edna! |
- november 30 2009 07:06:44
Paul!Köszönöm!Igen érezni lehet a szerelmet és tény valóban összeköt vele ameddig csak élek!Szerelem adott csak jönnek a versek is
Edna.. |
- november 30 2009 10:05:04
nagyon szép |
- november 30 2009 11:53:22
mse!köszönöm!! |
- november 30 2009 21:33:02
Nagyon szépen megírtad...reménytelenséget, belenyugvást tükröz az utolsó sor.
Maryam |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
