|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
„Az én küldetésem”- avagy ezt szeretném cselekedni a világért
Minden földi halandónak kell legyen küldetése a világban. Minden szívdobbanás erre emlékeztet a földi létben. Ahogy elérjük életünk derekát, hajunk deressé válik, sokszor valamilyen meg nem magyarázhatatlan féreg kezdi rágni önbecsülésünket. Vajon eleget tettem a reám testált feladatnak, vajon jól kufárkodtam parányi életem hamar tovaszökkenő éveivel? Többen tudomást sem vesznek földi küldetésükről, a halk suttogást meg sem hallják, vágyaikat, terveiket rég felőrölte a betevő falatért vívott küzdelem.
Mások, küldetésük teljesítését kipipálják, amikor gyermeket nemzenek, vagy világra hoznak. Titkon arra számítanak, hátha gyermekeik véghezvihetnek olyan el nem évülő érdemeket, amiért elismerés illeti őket is, mint a világ jótevőjének ősét. Ez a megadó, beletörődő magaviselet semmiképp sem díjazható. Mindenki igyekezzen a tőle telhető legjobb teljesítményt, a legszebb érdemeket véghezvinni embertársainak érdekében.
„A világ úgy elaljasult, hogy az ember önként, kéjjel öl nem csak parancsra” - vallotta koszorús költőnk fél évszázaddal ezelőtt. Azóta a helyzet hatványozottan romlott. Ma már a katasztrófák, brutális cselekedetek, terror bűncselekmények tartják rettegésben a valaha jobb időket megélt Föld lakóit. Olyan kevesen vannak e világon, akik a „ legokosabbnak” kikiáltott faj egyedének, az embernek az érzelmeire apellálva, a pozitív gondolkodására való nevelésre szentelik életüket. Nem rejtem véka alá, hogy a gonoszságban, erkölcsi fertőben felnövő nemzedék jobbátételében magam is munkálkodom. Igaz ez csepp a tengerben, de mégis megéri, úgy érzem. Ha már egy ember jobbá, társaival szemben empatikusabbá válik- nyert ügyem van.
Jómagam meséket írok. A gyermekirodalom a legszebb, és legnemesebb terület ahol örömmel kifejthetem tevékenységemet. Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, mert övéké a Mesék Országa – alakítottam át sajátos szemléletmódomra a bibliai mondást.
Gyermekeimen tesztelem írásaim hatását. Ők örömmel olvassák műveimet, és saját illusztrációimmal díszített „egyedi” könyveimet lelkesen forgatják. Lapjait rongyosra tépkedték az évek folyamán, egyik másik költeményem kívülről fújják. Történeteim mind róluk szólnak, egytől egyig szívhez szóló tanulságos mesék.
Igyekeztem az állatok megbecsülését, a környezetünk védelmének fontosságát is belecsempészni mondanivalómba. Az egészen pici emberpalánta még igen fogékony, így ebben az életkorban kell lerakni a legalapvetőbb viselkedési normák alapköveit.
Lassan húsz éve lesz, hogy nyomtatásban is megjelentek meséim, egy közös kötetben ahol a többi pályázó társam legjobb munkái is publikálásra kerültek. Azóta nem tettem le a lantot egyetlen percre sem, fáradhatatlanul írok, a változatos témák kifogyhatatlan tárháza áll előttem. Sőt, közben rájöttem, hogy nemcsak a mesék terén van közölnivalóm a jövő nemzedékével, hanem a történelmi visszatekintések az oral historyk világa is feltétlenül megörökítésre vár. Egy nemzet saját történelmének akkor lehet a legjobb szakavatottja, ha tudja és ismeri hazája történelmét. A magam részéről olyan lelkesedéssel gyűjtöm a még élő, a még fellelhető szemtanúk, háborús veteránok beszámolóit, hogy ez már –már szinte megrögzött fanatizmusnak titulálható. Úgy érzem mindenkinek tisztában kéne lennie a történelmi folyamatok minden parányi kis részletével, és minden háborús eseményből tanulságot kéne levonnunk, hogy többé ezt a hibát ne kövessük el. Már a 3-ik világháború is lassan a küszöbön áll, és csak idő kérdése mikor omlik össze a „ látvány gazdaság”. Jó néhány ország egyre több nyersanyag kitermelésén fáradozik, mérhetetlen fegyverarzenált halmoz fel. Megállítani a reánk zúduló, a rohamos technikai fejlődéssel járó negatív folyamatokat igen nehéz. De még lehetséges, hogy nem késő.
Véleményem szerint a kapzsi, mindent uraló „megamániás” emberiség lelkére kellene beszélni, érzelmeire hatással lenni, és sürgősen fel kell ébreszteni, hogy rég letért az ősei által kitaposott útról.
Ezt a „csipkerózsika álomból” való felébresztést csakis irodalmi alkotásokkal tudom elképzelni. Az ember fennen hirdeti, hogy ő a legértelmesebb lény a bolygóján, akkor mégis miért szánalmas az, hogy nem veszi észre kiírtja maga körül a környezetét, nem kímélve állatokat, növényeket.
Ők jól ellennének nélkülünk, de fordítva aligha lehetséges. Mikor minden talpalatnyi földet az ebek harmincadjára küldünk, akkor feleszmélünk, hogy irgalmatlanul mi is elpusztulunk.
Az ember értelmére a legnagyobb hatással a könyvek vannak.
Mi az írói társadalom képviselői fogjunk össze, és együtt közös erővel jobbítsuk meg a világot.
Műveinkben egy szebb jövő képével kecsegtessük olvasóinkat, kápráztassuk el a paradicsomi éden bűvöletével őket, hátha kedvet kapnak majd, hogy az irigylésre méltó mesevilágot valóra váltsák. Felcsillanhatna a remény arra, hogy olyan idilli létben élhessünk, ahol béke, és szeretet honol. A betűk mágikus erejét használva, a szavak varázslatos világát összegyúrva hozzunk létre minél több irodalmi alkotást, amely a jövő nemzedékét a jóra, a szépre neveli.
Hát ez az én egyéni küldetésem lényege, az irodalom magasztos célra való hasznosítása.
„Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható.”- Kosztolányi Dezső rajongását, az anyanyelve iránt érzett mély érzelmeit nagyra értékelem. Minden nemzet számára édes anyanyelve a legszebb. Olvassuk hát pátosszal a szívünkben az arra érdemes írók, költők káprázatos szellemi termékeit.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. október 09. csütörtök,
Dénes napja van.
Holnap Gedeon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
