|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Küldetésem
Első gyerekként születtem a családban, majd rá három évre lett egy öcsém is. Mint minden testvérnél, az első pár évben én is kifejezetten küldetésemnek éreztem, hogy megkeserítsem öcsém, Bálint életét a családban. Úgy gondoltam, azzal hogy ő a világra jött, minden figyelmet magára vont, elintézve hogy rám ne maradhasson. Azt hittem gyerekfejjel, hogy azért foglalkoznak vele többet mert engem már nem szeretnek. Szerintem az ember életkorszakainak megfelelően beszélhetünk küldetésekről. Hiszen az aktuális események befolyásolják az embereknek a céljaikra való törekvését, amit jelentősen meghatároz a cselekvés korlátozottsága is. Hiszen egy kiskorúnak kisebb a tere, hogy megvalósíthassa a céljait. A szülők van, hogy korlátozzák őket ezekben, van, hogy társak benne.
Elég kis kreatív gyerek voltam már kiskoromban is. Öcsém elleni hadjáratom kifejlesztette logikámat és azt, hogy minden helyzetben feltaláljam magam valami frappáns dologgal. Például nagyon jól el tudtam takarítani magam után a helyszínt, illetve öcsém korából kiindulva sosem voltak használható és kihallgatható tanúk. Például egyik nap, mikor anyuék elmentek vásárolni, elhitettem öcsémmel, hogy milyen jó játék bebújni az ágyneműtartóba, ahonnan aztán mechanikai problémák miatt nem tudott kijönni. Fél délelőtt ott szenvedett mire anyuék rájöttek honnan jön a hang, én persze nem tudtam semmiről. Persze nem tudott megmondani, viszont mikor már ő is jelentős fizikai tömeget jelentett, visszakaptam mindent. (Egyesével kihajította a több ezer forintos játékaimat a negyedikről, hogy aztán szakadó esőben lemehessek értük) Ez járult hozzá ahhoz, hogy később mikor már megbarátkoztam öcsém jelenlétével elkezdjek más dolgokhoz is így hozzáállni. Öcsém eltávolításába fektetett energiatöbbletet ezek után a versenyszerű sportba fektettem. Itt már olyan küldetésről beszélhetünk, amely arra irányult, hogy mint egyetlen lány kitűnjek a sok úszó fiúk közül. Küldetésem a nők becsületének megvédése volt és ugye saját magam védése.
Az idő múlásával, az iskola is gyökeres tényezővé vált az életemben. Szüleimtől örökölt maximalistaságom meglátszott tanulmányi eredményemben is, hiszen nyolc évig kitűnő tanulóként lovagoltam az élen. Annyira küldetésemmé vált a bizonyítás és a maximalistaság, hogy egy rossz jegy napokig a föld alá tiport, és úgy éreztem szégyenemben el kell bújnom, elvesztettem a harcot az iskolával szemben. Aztán valahogy mindig felvettem a páncélzatot ismét, és teljes erőmet bevetve legyőztem a tanárok agyafúrt kérdéseit.
Középiskola elején még lényegesnek tartottam a számokat és hogy hányas van az ellenőrzőbe írva, aztán az idő folyásával agyban kezdtem hozzáérni az egész rendszerhez, és kezdtem átlátni a továbbtanulásom lehetőségeit. Új küldetésemmé vált kedvenc tantárgyaim tökéletes elsajátítása, illetve megtalálni a tökéletes utat a felnőtté váláshoz. Rájöttem, hogy felesleges mindenből gyötörni magam, amikor nem fogok vele találkozni az életben soha vele, hacsak nem szándékozom kvízjátékban részt venni. Jellemző tulajdonságom, szeretek csapatban dolgozni. Tapasztalatom, hogy ugyan gyorsabban megy az idő, de közösen több ötlettel különböző képességekkel gyorsabban elvégezhető az egy, és ugyanaz feladat. Mindenki hozzáteszi a saját tudását, így segít a többieknek is, akik aztán ebből tanulhatnak. Nem is beszélve a hangulatot, ami közel sem az az idővel versenyző, szorongásos, mint otthon egyedül, amikor nem megy a feladat. Ezt hasznosítani lehet mindenben, ami ez által egyszerűbbé válik. Véleményem, hogy közösen hamarabb elérjük a kitűzött célt, mint egyedül. Mindenhez lehet találni partnert csak akarni kell. Tulajdonképpen minden csak az akaraton múlik. Ha nagyon akarod, olyan nagyon igazán, minden megvalósulhat. A cél szentesíti az eszközt. Ha nagyon hiszel abban hogy az számodra lehetséges, megtalálod a megfelelő módját annak is, hogyan érhesd el, akár egyedül akár csapatban. Hiszen a csapat sikere a te személyes sikered is, egy igazi csapatban mindenki kiveszi a feladatból a részét, így személyes sikere is lesz.
Ma már úgy érzem, a küldetés azt jelenti, hogy mi az, amit az életem céljául tűzök ki, ami mások életét is jobbá teszi. Maradandót alkotni, amely jobbá teszi a világot. Számomra ez az, amikor olyan hivatást választok, amivel mások életét is jobbá tehetem, ezek mellett pedig én is élvezem, életem részévé formálhatom. Így a harmónia megmarad, én is boldog vagyok, és akiknek segítek azok is. Ezért leszek építész. Szeretek rajzolni, szeretem a matekot, a fizikát, órákon keresztül képes vagyok rajzolni és számolni, megerőltetés nélkül. Alkotásaimmal, remélem, majd rengeteg embernek tudok új otthont nyújtani, hogy aztán kinevelhessék az ő saját céltudatos küldetéssel rendelkező kis csemetéiket. Ha minden ember azzal foglalkozna, amihez kedve is van, akkor jobb lenne a világ. Ha minden ember küldetésévé választaná azt, amihez van tehetsége és mások életét is jobbá tenné vele, minden sokkal jobb lenne. Az építészet szerintem egy csodálatos munka, kell hozzá intelligencia, kreativitás, és nem monoton mindig tartogat meglepetéseket, kihívásokat. Mindig is valami maradandót kívántam alkotni, amire ha rámutatnak az emberek, tudják, hogy én csináltam. Csodálatos érzés amikor az ember olyat alkot, ami mindenki számára előnyös, kívánatos, és ebből még meg is lehet élni. Kevés embert ismerek, akinek munkája a hivatása, küldetése, ritka hogy valaki felismeri ezeket a szépségeket, rejtelmeket. Hiszem, hogy kellő akarattal és szorgalommal elérem célom, és sikerül építésznek lennem. Küldetésemmé válik az, amit imádok csinálni, és az, ami maradandót hagy az utókor számára. Ez azt hiszem tiszta, és önzéstől mentes. Ilyen egy igazi küldetés.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. október 09. csütörtök,
Dénes napja van.
Holnap Gedeon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
