Teliholdas éjjel szél fut az erd?ben,
Senki más nincs ott, csak Ámor áll ott csendesen.
Gy?lölik ?t, én is köztük vagyok,
S mi, szenved?k miatt van halálsoron.
Átkozott nyilaival szívünk szilánkokra törte,
S mikor mi összeraktuk, ? újra megismételte.
De mi fellázadtunk szenvedésünk ellen,
Ezért végezzük ki ma éjjel.
Fájdalomból sz?tt kötélb?l hurkot csinálunk,
Kötelet a halott szerelmek fájának egyik ágára dobjuk.
? maga áll, kötéllel nyakán, egy ép szíven,
De az ? mérge miatt lassan szilánkokra hullik széjjel.
Ha összetörik alatta a szív,
Lógni fog, hiába sír.
Kezében még nyila s íja is,
Gúnyos mosollyal kilövi rád utolsó nyilát is!
