|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
A kukoricán kicsiket tekertem,
nagy csöndet éltem, nem mozgott a nyelvem,
s a kosárban a piros csövek lesték,
hogy morzsolódnak zsomporba az esték,
ott szorongott a térd közé szorítva,
meg-megeresztve, combhoz igazítva,
csak lestem, mi ad biztatást a kéznek,
egy sima csutka elég volt segédnek,
a bal kéz óvón engedte előre,
a jobb kéz forgón zúzta pőre tőre,
később a körmös, tenyért simuló fém,
jól áttekerve lágy ronggyal a végén,
ha tenni kell, hát tenni így volt könnyebb,
s átduruzsoltuk szavakká a csöndet,
az idő ment, a magok meg csak gyűltek,
a lámpafény csak mozgó kezet tűrt meg,
a fölvett ritmus nem hagyott magunkra,
jó ütemessé könnyebbült a munka,
és mint akik a sparhelt tűzét fútták,
úgy sodródtak a kosárba a csutkák,
és sose tudtam, mikor szakadt vége,
de emlékszem a dunyha melegére. |
|
|
- december 03 2009 13:48:04
Szépek ezek a boldog békeidőre emlékeztető, olvasmányos vidéki életet bemutató képeid. Sokat morzsoltam én is
Szeretettel Joli |
- december 05 2009 19:09:42
--tenyered emlékszik
milyen fura vendég
felnőtt vagyok most,
de gyerek voltam nemrég
szecskavágó hangja
csattogott a csürbe
telt a vesszőkosár
beálltál a körbe
jól ismert hang szólt
elég lessz legények
aztalon ebéd vár
fejedelmi étek
leves, rántott csirke
leveles pogácsa
aludttejes szilke
ős ízek románca. |
- december 09 2009 22:20:12
Gyönyörű zene. A munka ritmusa, a közöse, jól végzett munka fáradt békessége.
Gratulálok. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 11. csütörtök,
Árpád napja van.
Holnap Gabriella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
