Nem nézek hátra, csak járom az utat,
Amit álmaim, s a Sors mutat,
Nem állok meg, hogy megnézzem
Kit hagytam magam mögött,
Csak megyek tovább-tovább,
Az idegenek között.
Ott voltak nekem a jó barátok,
Kiket talán már soha nem látok.
Ha útjaink nem találkoznak újra,
Én járom tovább a sajátomat,
De van, hogy néha meg kell állni,
S eszünkbe vésni az arcokat.