Múltad mit takar, s miért féled élted?
Mindennapod, dac és kín, kegyetlen
Kapod jussod, mit oszt néked istened.
Miért, e magas bástyafal körötted?
Fiatal szíved, mi melled feszít, s úgy
Dobban száznyi jót, de perzsel reményt!
Öl szeret?t, téged ostromló hadúrt,
Gyilkol szerelmet, s tán Igaz-valló lényt!
Mire jó, vágyad fojtva, rabként sínyleni
Ezernyi kínok közt, s tagadni magad?
Tékozolni lelked, s tested béklyózni,
Mire jó élet, ha mindig zárva vagy?
S ha, csak Én nem hallom a Jajt, mit ajkad kiált,
Kérlek, suttogd a kérést, hátha úgy meghallom hát!
20070403
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!
