|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
anyám emlékére
Szavadból öntök kelyhet,
mert léted örök áramlás
nekem, a holt anyagból
virágzik ölelő mozdulatod,
s érzem, hajlékony ágaidon
sután megpihen remegő kezem.
Anyám, te tudtad már az
elején, nem kacaghatok önfeledten,
ha hív a dal, mégis kiszínezted
nehéz árnyékok sötét palástját,
s úgy éreztem, lépésedre megrendül
az elérhetetlenbe magasodó fal.
Könnyem megszáradt bimbó
ezer apró csillag homlokán,
ha rezdül a fény, csak most látom
ott állsz a jóság hídján,
s távoli fuvallat zászlóját lengetve
lelkemet érinti a sarjadó remény.
Te vagy az örök megmaradás,
a semmi üregébe értelmet
szóró türelem, a múlt idő
veled már elveszti a rangot,
s a jelen távolba magasodó tetején
látomásba porlad a veszedelem.
Lüktető sóhajod izzó szalagján
szemembe olvad gyertyádból
a tűz ereje. Apró kavicsokból
nekem raktál hegyet az ég peremén,
s a föld illatából nekem fontad hajad.
Emeljen magához a Megváltó szeretete. |
|
|
- december 04 2009 23:34:11
Kedves Márta!
Csodálatos szépen megformált, megható gondolatoknak ad otthont a költeményed!
Gratulálok: szisz |
- december 05 2009 17:50:53
Gyönyörű verset írtál, megható...
Maryam |
- december 05 2009 18:08:17
Már az előző versed is tetszett.
Szeretettel Joli |
- december 06 2009 06:07:37
Kedves Jolán,
köszönöm, hogy olvasol.
szeretettel : Márta |
- december 06 2009 06:09:32
Kedves Maryam,
boldoggá tesz véleményed, s örülök, hogy csak egy kicsit is sikerült meg:foglmazni, mit jelent számomra a veszteség.
szeretettel : Márta |
- december 06 2009 06:10:23
Kedves Sziszifusz,
köszönöm tetszésedet, boldoggá tesz.
szeretettel : Márta |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. november 12. szerda,
Jónás, Renátó napja van.
Holnap Szilvia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
