|
 Vendég: 101
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Két világ mi össze ért,
csak egy pillant volt és véget ért.
Ezer szikra és ragyogás,
a végén búskomorság és zokogás.
Apró szellőből lett a szél vihar,
elkapott és felkavart.
Magával ragad és felrepít,
két világ közt ez a híd.
Éjjelente átkelek,
s ott veled élhetek.
A valóság ami a hidat össze zúzza.
Bárcsak láthatnám a jövőt újra.
Átkelhetnénk a hídon végre,
s az álom lassan életre kélne.
Nem volna már két világ.
Csak mi volnánk ott, senki más. |
|
|
- december 06 2009 10:01:57
Szép sorok.
Az ige és az igekötő viszonyát nézd át versedben.
Szeretettel Joli |
- december 06 2009 11:02:24
Köszönöm Joli! |
- december 06 2009 11:25:55
Szívhezszóló, vágyakozó a versed, kedves Edna! A híd mindig összeköt, soha el nem választ! Gratulálok, gyönyörű szavakkal írsz! Szeretettel: Paul |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
