|
 Vendég: 128
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Bánatomban megfürödve, sanyargató önsajnálatba menekülve,
a világot kémlelve kutat a lelkem a legmegfelelőbb tőr után,
hogy végre szembenézhessek vele és leszámolhassak,
a magány már-már sorvasztó önpusztító burkával,
mely mint egy rózsaszín lufi pukkan szét.
Gyakorolnom kell, hogy ne érezzem azt, amit most érzek
ezt az érzést leírni nem lehet.
Már nem merek merengeni azon,
hogy mi történt, vagy, hogy épp mi nem.
Panaszkodásra nincs okom,
csak épp a magány az én rokonom.
Úgynevezett féltestvérem ,
ki mindig velem hál és gondolataim közé beférkőzve furkál.
Már belefáradtam az elhessegetésekbe és megszoktam a létét
mit igazából megszokni sosem lehet.
Mond csak, mikor szabadulhatok meg tőled, kedves magány?
S rájövök ez nem máson csakis rajtam áll. |
|
|
- december 10 2009 13:07:00
Kedves Eve!
" S rájövök ez nem máson csakis rajtam áll" -na meg is találtad a megoldás kulcsát A magánnyal meg lehet békélni. Nem mondom, hogy nincsenek hullámvölgyek, de az élet rendje már csak ilyen Nagyon fontos a pozitív gondolkodás, s igen, "gyakorolni kell" -sokszor, sokszor.
Szeretettel
Emese |
- december 14 2009 18:07:06
Kedves Pihe köszönöm a hozzászólásod!
Kedves Scarlett!Remélem is hogy lesz erőm felülkerekedni a gondokon és a bánaton és a magányon is!Köszönöm a hozzászólásod!
Kedves Kosa!Köszönöm a hozzászólásodat!
Üdv:Eve |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
