|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Ablak előtt állva figyelem a kertet,
sok veréb és cinke, etetőből naprapőrét perget.
Kósza leveleket szólít a hideg szél,
ágról leszakajtva már semmitől se fél.
Kergeti az udvarban, majd halomba rakja,
de csak a sarokban, hol nincs semmi hatalma.
Ott megforgatja s újra leteszi,
mint festő ecsetjével, formába rendezi.
Színes művét aztán, az esőre hagyja,
de apró mozaikra, csak téli fagy faragja.
Bíbor, barna, sárga, színt visznek a szunnyadó világba,
így lesz szürke tájnak, szép, pasztell virága.
Jönnek madaraink, járják az etetőt,
ellepik a fákat, bokrokat, és tetőt.
Néha jő egy karvaly, közéjük vágva,
elvisz egyet-egyet hívva "vacsorára".
Akkor csend, s megint a nyüzsgés,
ahogy elkezdődött, folytonos a sürgés.
Megint készülődik, feszeleg a felhő,
mígnem alászállva, kiszakad és elered az eső.
Reggel köd volt, estvére is az lesz,
csaknem földig nyúlik e sok víztől az eresz.
Néha, csak hogy tudjuk ott van, láthatjuk a napot,
s bizakodva várjuk a bujkáló holnapot.
Hideg van, fúj a szél, az emberek fáznak,
begombolt lélekkel, csukott szívvel járnak.
Arcuk olyan mint az őszi táj,
fakó, kihalt, csorba cseréptál.
Magányukban a fénytől is félnek,
pedig életükön, önmaguk a bélyeg. |
|
|
- december 12 2009 14:41:53
Gyönyörű természeti képeket festesz...a záró sorod a versre a korona!
Ha nem bánom, elviszem a honlapomra.
Maryam  |
- december 13 2009 19:15:27
Nagyon szép kerti kép!Gratulálok!Szeretettel:Vali. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. július 04. péntek,
Ulrik napja van.
Holnap Sarolta, Emese napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
