|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Fények-árnyak háborúja zajong
földközelbe süllyedő
sötét árnyalakok
birokra kelnek.
Alig van a fénynek helye
ölre megy most
sötét színek tömkelege.
Villan a hatalmas égbolti szikra,
robbanó morajlás a válasz:
éjbe olvad égiek titka.
Törpe az ember, fél,
idegen a szörnyű erők között,
összerezdül.
Titánok harca zendül,
visszhangzik,
kozmosz tengerébe nyúl.
Könnyekként megered az eső,
zuhanyként zúdul a zápor.
Egy villám hatalmas rést üt
gomolygó felhők roppant torlaszában.
S már ömlik áradattal a vízesés,
kopog, dobog, dübörög
ahogy földet ér...
Alább hagy a zápor,
ritmusa a szívre hangolódik,
életjelekkel mozdul a közel és a távol.
Talált fény csillan meg acél sínpáron.
Már győzelmi tort ül az élet,
a folydogáló sár habjában
én látom csak: sistereg a bánat.
Esővízből utoljára
visszanéz rád az elvetélt álom.
Pocsolyák tükrében villanás,
tovavonulnak égi árnyak
fátyolként úszó felhőfoszlányok. |
|
|
- december 15 2009 13:17:51
Nagyon szépen verselted meg a természet képeit.
Maryam  |
- december 17 2009 12:28:33
Köszönöm elismerésedet, Maryam.
Kedves Scarlett, elemzésed újfent ámulatba ejtett. Véleményed, dícséreted pedig zavarba hozott. Lelkem szinte minden ruhadarabja lehullott előtted. Mindössze a trauma tárgyán, a bánat forrásán, a kereszt nevén, amit vonszol az ember magával, maradt lepel. Ez, ennek néven nevezése, azonban talán már nem is annyira fontos. Fontosabb az általuk gerjesztett érzelem- és vívódás-világ!Köszönöm, mélységesen! |
- december 17 2009 18:04:59
Armageddon? Bejött. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. július 06. vasárnap,
Csaba napja van.
Holnap Appolónia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
