|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Szememből hulló könny lassan folyóvá árad arcomon
hisz egyre nehezebb a súly rab láncomon
A bánat, a magány csapdájába estem
kiutat nem találtam hiába kerestem.
Lassan múló órák, hetek, hónapok
alatt nem kaptam mást csak bánatot
és iszonyú fájdalmat mely egyre csak növekszik
fogva tartják szívem, s el nem eresztik.
Ablakomból nézem ahogy fák ágait tépi a süvítő szél
szerelemről, jóról, boldogságról mesél.
Fülembe súgja, hogy jobb lesz majd minden
pedig egyre rosszabb, hisz remény már nincsen.
A fájdalom amit legbelül érzek
fele éppen a föld felének.
Fájdalomról beszélek, hisz fájdalmas a magány
kiút belőle nincs, s ha van is nagyon halovány.
A néma csend, az egyedüllét teljesen megőrjít
a sok seb a rengeteg bántalom óriási tüzet szít,
s testem átjárja mint valami lelki méreg
szememből könnyet facsar-e furcsa kísértet.
Ez egy régebbi versem..:) |
|
|
- december 16 2009 20:17:56
szomorú és szép.. |
- december 18 2009 16:21:08
Tele van fájdalommal, magány érzése járja át. Kifejező. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
