|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
A sas elkérte a lelkem.Szép volt és fekete,hát megkapta tőlem.
Nem tudtam, hogy ő a Halál.Visítva nevettem a viccein.
Bíztam az Ördögben, hisz Ő már előleget is adott. Jókedvem volt...
Azután a sas körözni kezdett. Egyre magasabbra, a felhők felé.
Nem láttam többé…
A lelkem mélyén nem maradt más csak a Magány.
Ekkor már féltem. A sas erősebb volt az ördögnél.
Megcsalta , ellopta hitem s a lelkem
A magány szeret engem...
Úgy tünik nem hagy el soha.
Neki így is jó vagyok... Végre! |
|
|
- december 16 2009 12:47:39
Köszönöm Scarlett igen ez is egy metaforája a versnek |
- december 17 2009 11:37:11
Kedves Csaba!
Teljesen átérzem az érzést, amit megfogalmaztál a versedben. A tartalmat jól kihangsúlyozza az astrófikus szerkezet, és az egyenetlen, zaklatott sorok.
Maryam  |
- december 21 2009 13:50:20
Szomorúan szép. Jön még borúra derű.. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 06. szombat,
Norbert napja van.
Holnap Róbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
