|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Véres alkonyat torzul fáradt jelenemben
S égig kúszva nyúl a megváltó holnapért
A csend foga csikordul duzzadt eremben
Magamba roskadva emészt a kósza lét.
Kihalt erdőben kóborol sebzett lelkem
Zizzenő levelek hagyatéka roppan talpam alatt
Mint eltaposott árva múlt-leveleken
Fogant feledett, nehéz szavak.
Tarkómon borzong az éj lehelete
Görcsös keze fojtogatón torkomat ragadja
De az ösi ösztön összeroskadt éveimet feledve
Sebzett sorsomat parttalan medrébe fogja. |
|
|
- december 21 2009 01:08:06
zenél....... |
- december 21 2009 12:33:02
Kedves Maryam! Megérintettek fájdalmasan szép soraid! hubart |
- december 21 2009 14:12:46
Köszönöm |
- december 21 2009 14:28:42
Nagyon szép vers.
Szeretettel
Emese |
- december 21 2009 14:29:07
Fájdalmasan, szép verset írtál.
Szeretettel:Szofi |
- december 21 2009 15:02:35
Alliterációid külön nyomatékot adnak versed bús, borongós hangulatának. Megszemélyesítéseid is ragyogóak.
Gratulálok versedhez!
Szeretettel: István |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 17. szombat,
Paszkál napja van.
Holnap Erik, Alexandra napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
