Akit én olyan nagyon szerettem,
? már nincs itt én mellettem.
Sírtunk, kacarásztunk, jóban, rosszban,
Együtt pihentünk egymás karjaiban.
Te adtál értelmet létemnek,
Ezek már csak múló emlékek.
Nem is veszed észre magadat,
Halványulóban látod alakomat.
Nélküled lelkem már halott,
Két szemem érted sírni szokott.
Titkaimat neked mondtam el,
S te ezt hallgattad figyelemmel.
Bájos kacajod hallom mindenhol,
Két lábam folyton érted lohol.
Gyötr? fájdalmam keresztre feszít,
Agyam minden tudást elveszít.
Már más karjaiaban nyugszol,
Kicsiny fejed már Rám nem gondol.
Én már rád fájón nem figyelek,
Ezek már csak múló emlékek.
