Kétezer méteres csúcs, mellette tenger,
Kis szigetek, miket a nagy víz nem nyelt el.
Mediterrán hangulat pálmafák alatt,
Nagy szélben csónakok óceánon ringanak.
Lassacskán alkonyulni kezdene,
Halászok bárkái futnak a tengerre.
Sötét van már, csak a lámpások fénye ég,
Borzolja ember hátát rideg sarki fény.
Kabócák skandálják hangosan dalukat,
Várják, hogy eljöjjön már a szép virradat.
Leveg?ben csattog a sok denevérszárny,
Ezernyi, ezernyi tücsök dalát zengi már.
A város zenéi lelkeden zúgnak,
És szemedre meleg-boldog álmok hullnak.
Itt kinn alszik a táj, belepi az éj,
Elhal az álomkép, messze kihuny a fény.
Kevesen láttak még kabócát.
