Az ablakban ülve nézem az eget
S kérdezem halkan vajon miért történik mindez.
Egy éve, hogy ismerlek,
mégis olyan mint fél élet.
Egyik pillanatban még fogod a kezem,
A másikban meg már nem vagy velem.
Elengedlek, mert tudom, hogy ott jó NEKED,
De nem tudod, mi játszódik le BENNEM.
Soha nem felejtem az együtt töltött perceket,
Mikor azt mondtad szeretlek,
S utolsó csókodat ajkamra lehelted.
