Telnek a percek, telnek a napok,
Nélküled mindig oly magányos vagyok,
Várom a napot, hogy újra veled legyek,
De nélküled oly lassan telnek a percek!
Érkezésed napján, már csinosítom magam,
S várom, hogy szobám ajtajába toppanj!
Alig hiszem, hogy karjaidban legyek,
Mert úgy érzem nekem, ott van a helyem!
Forró ajkad, lassan ajkamhoz ér,
S szíved azt diktálja, értem él!
Remélem ez nem csak hiú ábrád, nekem,
Remélem azt, hogy Te is igazán szeretsz engem!
