|
 Vendég: 32
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Sorra hullanak a levelek,
néha elgondolkodom mit teszek.
Úgy zuhanok a végtelenbe,
mint ősszel a levelek a rengetegbe.
Csak ámulok mikor valaki boldog,
soha nem értettem a dolgot.
Egyedül vagyok a sötétségben,
nem látom az utat a fényben.
Láttam már sokezer embert,
mégis az összes ugyanolyan. Akár a tenger.
Mintha hallanám a moralyát is,
de rájvök, az ember motyog mégis.
Gondolkodtam az életemen,
rájöttem, teljesen értelmetlen.
Futnék el a világból,
de látom amint még egy-két ember hiányol.
Meghalnék, mint a hulló levél,
szeretném látni milyen a remény.
Érezni szeretném a világot,
s a nagy Végtelenségtől kérdezni a valóságot! |
|
|
- január 04 2010 15:43:55
Kedves Vivmancs!
Kissé lemondó hangulatu a versed, valamivel vidámabban kell
felfogni az életet. Tudom bizonyos esetekben ez szörnyen nehéz
és mi lenne a költővel, ha nem lennének negatív élményei is, vagy egy egy szomorúbb napja, mindíg csak a vidámságról írna.
Legyen nagyon boldog az új év számodra.
üdv.gufi |
- január 04 2010 18:51:24
köszönöm! Hát nem voltam valami jó passzban az tény! De egyre jobb hangulatom van Neked is Boldog Új Évet!!! |
- november 11 2012 22:36:57
Ügyesen megírt vers, szomorú hangvételű, de nagyon tetszett! Zsolesz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
