|
 Vendég: 105
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Zúg az erdő, vad szél járja,
csizmája kérget koptat,
levél sincs már, az ősz elvette,
utána a vad tél baktat.
Hó subája, jég szakálla,
fagyos most a mosolya,
rögös úton és kietlen,
zakatol a kocsija.
Benne ülnek dermedt napok,
remeg minden, ami él,
nagykabátot, sálat, sapkát,
köt nekik a hideg tél.
Arcod pírját, jégtükörbe,
a vén kujon most meglesi,
csillag fényét két szemednek,
mint jó uzsorás, elveszi.
Megcsókolja lépted nyomát,
csizmád kérgét rágja már,
hegyek között, len a völgyben,
hó kunyhója téged vár.
Tündér vagy te, fátyol szárnyon,
repülsz mint a gondolat,
hazugságból, igazságból,
húzod fel a jégfalat.
Nem kérdezed, akarom-e?
Hogy minden évben itt legyél,
hisz olyan vagyok decemberbe,
mint egy fagyos kislevél.
De így szeretlek, ilyen szépnek,
hópelyhekkel táncolok,
puha, bársonytakaródba,
mint játszó gyermek megbújok.
|
|
|
- január 04 2010 20:14:10
szép lett |
- január 05 2010 06:39:16
teljesen jó a versed.Nagyon tetszik.Jó, hogy itt is olvashatlak |
- január 05 2010 12:28:46
Kedves Szhemi!
Zord,hideg teled, játszi könnyed sorokban megjelenítetted.
Nagyon jó lett.
üdv:gufi |
- január 05 2010 15:09:49
Jó lett |
- január 05 2010 15:33:13
Kedves Mse, István, Gufi, Hoporty!
Köszönöm, hogy olvastátok és örülök ha tetszett.
Üdv: József |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
