|
 Vendég: 54
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Úgy szerettelek,
mint az éjszakai lepke a lángot
viszonzatlan, dőrén, esztelenül
örökkévalóságig váratva a mámort
mielőtt testem a fénycsóvába merült.
Úgy szerettelek,
mint egy hullócsillagot, mi távoli
tudtam, hogy hamar eltűnik és ennyi,
kedvem volt magam mégis feláldozni
de elmúlt a gyönyör s nem maradt semmi.
Úgy szerettelek,
mint hangtalan morajló, néma hegyomlás
vágyam kavicsként hullott le a mélybe
varázsütésre megszűnt a fájó sóvárgás
és egyszerre eltűnt a pokoli éden. |
|
|
- január 05 2010 07:23:07
Szép elmúlás, szép hasonlatok.
Maryam  |
- január 05 2010 14:53:33
Kedves Frusza!
Nehéz rágondolni, még emléknek is fájó.
Csodásak a hasonlataid.Ettől szép a versed.
üdv:gufi |
- január 11 2010 15:04:42
Szomorúan szép. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 05. szombat,
Viktor, Lőrinc napja van.
Holnap Zakariás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
