|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Drótolt-e lábast, fazekat, edényt,
nem emlékszem, de ismertem a fényt,
mi szeméből a vasra tükrözött
az összehangolt két ütés között,
és kezét láttam, ahogyan mulat,
megsorjázva a rozsdamart lyukat,
és láttam, mikor foltra jót talált,
s a lemezvágó olló körbejárt,
s ahogy a rozslisztből kovászt kever,
és tudta lyukra, foltra mennyi kell,
s már árvultak a puha szögecsök,
meg-megcsippentve szájszéle között,
és láttam, hogy az edény könyörög,
így pont oda, s pont akkorát ütött,
alul a hajló-üllő féle vas,
fölül a smoll, a sohasem nyakas,
aztán lassan a folt is megszorult,
a széleire kovász domborult,
s apám megállt. Meggömbölyült keze,
s rásimított – majd összeég vele.
Bevégezte. S alig kondult a dél,
már abban főtt az öreg krumplihéj. |
|
|
- január 05 2010 16:57:12
Isteni! Kerek egész, méltó emlékezés. |
- január 05 2010 18:37:42
Akkor még mindent megbecsültek, még a foltot is, manapság ....., a teflon bűvöletében
Szeretettel Joli |
- január 05 2010 19:14:31
Ez VERS, gratulálok, szívből. |
- január 05 2010 19:54:11
Kedves Mityka!
Mint költemény dicséret ilet. Édesapád előtt, én mint kovácsmester, kalapot emelek. Tudom foltoztam, szerettem csinálni, öreg parasztnéniknek kedvében járni.
Gratulálok: gufi |
- január 11 2010 15:10:47
Ez is egyedi, mint a többi versed. Jó lett. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 11. csütörtök,
Árpád napja van.
Holnap Gabriella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
