Elaludt a Föld, ez nem valóság rég,
Fekete holdtól vakon sötétlik az ég
Selyemháló borult csendesen a világra,
Alvó fekete rózsa vár megváltására.
Tövisei mind fények, jéggé fagyva pihennek,
Meghalt csillagokban örök álomra térnek
A Nap holt sugarával játszik még a szél,
Jégcsapok közt utolsó tavasz, altatót zenél.
Hideg keblén ringatja, forrón, melegen,
A világot e beteg anya, aludj gyermekem!
Doreen - szeptember 16 2007 09:53:18
Igen, néha szükség van ilyen versekre is, azt hiszem. Mert a világ nem tökéletes.
csicsada - május 01 2008 22:27:01
Fájdalmasan szép, könnyfakasztó, de igaz. Igen, az élethez sajnos ez is hozzátartozik. Gratulálok!
Szeretettel üdvözöllek:csicsada
