Napkorong

A kis falu,hol gyerekkorom telt
-hova visszatértem
mögöttem hagyott évtizedekkel-
régi elődök emlékeit tárja elöttem fel.
Az út,mely római légiók hadát vezette
idegen földekre,véres győzelmekre,
most átlényegül:
visszavezető úttá lett,
hogy rajta át elfeledett
ősök nyomába léphessek.
Vajh kiknek lába tapodhatta e földet
s mit hagyhattak rám örökül,
hogy épp itt,e római kövek felett
a különös fény nekem megjelent.
Azóta érzem,hogy irnom kell
mintha idegen akarat vezetné kezem.
Oly emlékek törnek bennem felszinre,
mikről nem is tudom,megéltem-e.
És én voltam-e kit benső tűz vezet
s mikor élhettem meg
nem-létező szerelmeket?
Ki hagyhatta rám,mely ősöm
a szenvedélyt,mi belülről gyötör?
Úr lehettem,vagy csupán rabszolga
azért vágyom úgy a szabadságra?
Előző életek során élhettem itt talán
már akkor enyém lehetett e táj,
hová most visszahozott sorsom,
hogy múltakról és álmokról
s eltemetett vágyakról szóljon dalom.
Magamban mily életek terhét hurcolom
kié a szív mélyén rejtező fájdalom
s kié az öröm vagy a szenvedés?
S van-e más is,aki érti még
a múltak felszakadó üzenetét?
Megosztanám mindenkivel búját és szépségét
az érzéseknek,mik bennünk élnek.
Ezért akarta tán a sors,hogy e főldre visszatérjek
s keressem múltak igazát a római kövek felett.

2oo5.febr.10.

Hozzászólások

rapista - január 07 2010 19:36:59
rímeken üzenő "római" - légiói lehetnek annak a fájdalomnak és vágynak, vérnek és könnynek, amely a kövek a humusz-savakban ilyenre marta...

LENDÜLETES, ha a tartalom elmélkedő, akkor is!

gufi - január 07 2010 20:39:08
Kedves Lazarhzs!
Látom te is egy visszatérő lélek vagy, ki keresi és feszegeti a régmúltat. Tudom nagyon jó érzés, minden kis felfedezés, mit megfejtünk mint múlt üzenetét. Lenyűgöztél!
üdv:gufi