Kedves Szerelmem!
Szívem legmélyebb csücskének h?je hajtott Éretted,
Szívtelen szerelmünkb?l fogant kín gy?zött le éngemet.
Ha ezen soraim olvasod, lészen majd szép napod,
Ki folyton-folyvást "molesztált", Néked nyugtot nem hagyott,
Már egy sötét veremben alszik s örökre marad ott,
Se es?, se szél nem háborgatja, Te számodra: halott.
Tedd hát le tonnás nehezéked, mely válladat súlytja,
Annak emlékét, ki a szép jöv?t füledbe súgta.
Borulj rügybe, virágozzál, hadd lássa a világ,
Gondtalan Élet és a szabadság többet ér, mint bármi más.
Elméd minden pontjából törl?dök, többé nem létezem,
A tetszhalott lény szívének már nem jelentesz semmit sem.
Üdvözöl ezen utóirat
denes - szeptember 16 2007 14:23:02
Még jó, hogy elmúlt már egy év és szíved megnyugodott, mert bárhogy tagadod, még mindig ott bújkálnak benned a közösen megélt órák és emlékek képe, de talán e verssel lezártál mindent és elindultál a másik úton, mely talán szerencsésebb lesz hozzád és jövend? életedhez.
