|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Radnai István:
ELFORRALT VIHAROK
buborékvilágokban lakik a csend
elrajzolt hosszúfejű lányok
begombolkoznak ruhájuk
pünkösdi rózsák szirma
alsószoknyáikat a szél
miért alszik zárványokban a világ
mézszínű borostyáncseppekben
a világ feltolul a szigetekre
régvolt bogár a múlt gyantáival
utazik sekély öblökön által
jégkorszak könnyei
és nem olvadnak többet
buborékodat megtalálod
serény asszonykezek
vászonra cseppentik
belefestve meddő ciklusukat
gulácsy után mint a lét ápolói
garabonciájukat légköpenyre
becserélik
|
|
|
- január 09 2010 14:01:21
szép ez a bubi )))
éljen Gulácsy |
- január 09 2010 18:33:25
Be nem fejeződött szavak tördelékei olyas valamit tárnak elénk mint egy rejtvényt,minden előttünkvan csak olvasni kellene belőlük.Itt matematikai pontosságról van szó.Nekem nagyontetszett,használhatom nyúgodtan a felsőfokot nyelvtanilag. |
- január 09 2010 19:15:58
Gulácsy...én is szeretem nem is olyan régen láttam(1-2 éve) a kiállítást...tetszett a vers |
- január 09 2010 19:56:11
Kedves Rapista!
Nagyívű alkotásod, igaz művészi vénát takar. Nagyon jó.
üdv:gufi |
- január 09 2010 20:24:12
Szia Rapista!
Szeretem az olyan írásokat, melyek gondolkodásra késztetnek. Ez kissé ellentmondásos, mert én az egyszerűségre törekszem. Érdekes, hogy különbözünk és mégis tetszik, szeretjük amit a másik alkot. Itt valóban sok félgondolat született, mely csak a Te lelkedben futott végig, s talán épp ezért lett jó, hiszen rákényszerítessz a gondolatmenet befejezésére! |
- január 09 2010 20:34:00
A festészetét, stílusát próbáltad összeszedni, szerintem, de túl sokat hozzáfűzni nem tudok, mert műveit nem ismerem annyira.
Ebben a felfogásban, ahogy leírtad, el tudom képzelni festményeit.
Gratulálok.
Szeretettel Joli |
- január 09 2010 21:09:31
Még van benne egy csavar:
A kiválasztott kép, kedves régi imserősöm festménye, GARABUCZY ÁGNESNEK hívják - egy kicsi szójátékot a nevével, így megengedhettem magamnak 
Mellesleg nem véletlenül társítottam Gulácsy Lajos képi világával, mint az látható - gondolom!
A másik szál, ami ihletet adott, az észak gyémántja, a BOROSTYÁN - a maga zárványaival...
Így most kirajzolódik, hogy az IMPRESSZINISTÁK után, megkedveltem olyan festőket, mit az itt említettek, valamint Paizs Goebel Jenő...
Egy kiállításról is beszámoltam, a XX. század nagyjából második 50 évét fogta át...(A prózák közt találhatók a riportok...)
SZERETEK SZAVAKKAL FESTENI, mivel ecsettel lényegesen ügyetlenebb vagyok, pedig majdnem UGYANÚGY látom, mint kedvenc festőim! |
- január 09 2010 21:22:45
Művészet, mindenféleképpen! elismerésem! |
- január 09 2010 21:44:05
Nem merte délekőtt ideírni érzéseimet, mert nem vagyunk az efféle képi megjelenítéshez szokva.
Igen! - ezt érezni kell!
Bevallom nem szeretek a levegőbe beszélni, értékelni valamit amit nem értek, vagy éppen a lényeget nem látom.
Ha lejön valami egy versből akkor bátran véleményezek, vállalva a teljes melléfogás lehetőségét.
Olvasván a h.sz okat már egészen másképpen olvaslak, és igen jók a benyomásaim.
És direkt eresztettem bő lére!
meggyőződésem hogy érzéseinket, legbensőnk vívódásait nagy mennyiségben mi magunk zárjuk borostyánba, örökre.
Mi versekbe írjuk, de a legtöbb ember sohasem mutatja meg senkinek.
Nekem erről is szólt alkotásod!
Szeretettel: szisz |
- január 11 2010 16:03:19
A buborékvilágokban soha nem fúj a szél. Azért lett az a sor olyan árva. Az első vsz. szép asszociáció. A 2. a megkövült gyantamúltat, mint megváltoztathatatlan valóságot idézi elénk, remek képekkel. A 3. megmondja világosan, mi nekünk, férfiaknak a buboréksorsunk: az asszony, meddő ciklusaival egyetemben. Az utolsóból pedig előbukkan az ihlető.
Ügyes a vers.
Üdv:
Papon |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
