|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
2010. 01. 09.
Arcomon egyre ritkább a mosoly.
Fáradt szememből eltünt a fény.
Lelkemben üresség, bús csend honol,
Feledtem, nem hiszem már a mesét.
Hogy jobb lesz, hogy más lesz,
hogy van harc mi éltet,
Hogy élhet, hogy félhet,
érezhet még szépet...
lelkem ... mi mára csak tépett madár.
Földön botorkál, és többé nem száll.
Reméltem, hittem, hogy jobb a világ,
csak rajtunk múlik, mi vár még ránk.
Ha hiszünk, ha teszünk, ha nem adjuk fel,
ha őszintén élünk, csoda jön el.
De nem jött, sosem jött,
csak rossz, csak keserv.
Igéret .. hogy jobb lesz!?
Csak szó, üres jel...
lelkem.. mi mára csak tépett madár,
a földön botorkál, és többé nem száll.
Még érzem a szelet, még kell az mi szép,
még vágyom, még érzek, csak egy nincs .. remény.
Még kérném az égtől, segítsen ki hall,
bár hinném hogy hallják .. de a remény meghalt.
Ha oly társam lenne,
ki tisztel, szeret,
ki törődne velem...
még hinném .. .lehet.
De lelkem már mára csak tépett madár,
ki a földön botorkál, és többé nem száll. |
|
|
- január 10 2010 23:13:23
Kedves margo!
A versed oly módon ragadott magával, mint nagyon régen már semmi sem!!! Tudom ezek csak szavak, de én úgy hiszem, hogy vannak olyan értékek - az igazi értékek - ami csak összetörve, hamvából tud újjászületni, mint a főnix! Aki ilyen verset tud írni, az az én szememben ilyen érték! Hidd el, vagyunk egy páran, akik halljuk!!!
Szeretettel: Csaba |
- január 11 2010 07:36:31
A remény hal meg utoljára Margo |
- január 11 2010 08:20:16
Kedves Margo!
Nagyon szép a versed és nekem tetszett is, csak ne lenne olyan lemondó hangvételű. El tudom azonban képzelni, hogy nem jókedvedben írtad, és azt is hogy megalapozott a mondanivalód.
Őszintén remélem, hogy változik a helyzet, és találsz egy olyan társat, aki törődni fog Veled, aki tisztel és szeret!
Addig is így gondolatban kezemet és ezzel szeretetemet nyújtom feléd, talán egy kicsit ez is segít, hogy "szárnyaidat" újra próbálgatni tudd.
Talán azzal is egy kicsit megkönnyebbült lelked, hogy kiírtad magadból ezeket a negatív érzelmeket.
Üdvözlettel és szeretettel: Torma Zsuzsanna
 |
- január 11 2010 13:07:23
Kedves Margó!
Gyönyörű a versed.
Az ilyen mélységekből lehet nagyon magasra szárnyalni.
Remény mindig van, hidd el nekem,saját tapasztalat !
Egyszer lenn egyszer fenn.
Szeretettel üdvözöllek: Mária |
- január 11 2010 14:35:38
szép lett.. |
- január 11 2010 14:55:57
Nagyon elkeseredett hangvételű, de nagyon szép.
Kívánom, hogy szárnyaljon még a lelked! |
- január 11 2010 16:52:42
Margo,felszabaditóan gyönyörü. |
- január 11 2010 16:55:47
Na tessék...
- már megint egy szárnyaszegett madár!
... - mint irodalmi művet tömörebbre kellene fogalmaznod, és próbáld a hangulatát drámaibban előadni!
(úgy sokkalta sodróbb lenne a hangulata)!
- bár tudom, hogy a mélyről feltörő érzelmek, (csak úgy jönnek) az emberből, ...megmásíthatatlanul.
Üdvözlettel: Louis |
- január 11 2010 18:57:45
Szomorúan őszinte...soha nem szabad feladni.
Maryam |
- január 11 2010 19:10:54
Margó! Gyönyörű a versed, és a tiéd, sajnos pont azt a helyzetet fogalmaztad meg amit én is most élek át, őszintén? .... sírva fakadtam... Kár, hogy ezt át kell élni... |
- január 11 2010 20:37:38
Kedves Margó!
Ez fantasztikus! Hidd el, lesz még jobb is, hisz rossz után már csak jó jöhet, sajnos nem tudni mikor, de bekövetkezhet.
üdv:gufi |
- január 11 2010 21:55:32
Köszönöm a biztatást. Kedves Louis megfogadom a tanácsodat, de igazad is van, a feltörő érzelmek csak úgy jönnek. Mindig hiszem hogy van még remény, de valóban amikor ezt a verset írtam, el voltam keseredve. De ahogy felkel a nap, és első sugarait szórja az ablakon ezeken a borongós napokon, az ember úgy érezheti, talán ma jobb lesz. Mindenkinek köszönöm mégegyszer! |
- január 13 2010 14:06:30
Mélységesen megrázó, szomorú a versed.
Fog ez változni, hidd el! Tudom ez nem vígasztal, de én évekig így voltam... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
